Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Forján Mihály: Az integráció szerepe Békés megye mezőgazdaságában

Az integráció szerepe Bekcs megye mezőgazdaságában FÓRJÁN MIHÁLY Megyénkben a mezőgazdaság szocialista átszervezése után a mezőgazdasági termelés, a feldolgozás és a forgalmazás, valamint az ipar vállalatai és szövetkezetei között létrejöttek az integrációs kapcsolatok kiépítésének lehetőségei, de megvolt a szükségessége is, mivel a termelési viszonyok fejlődése lehetővé tette a termelőerők mennyiségi és minőségi növelését. A társadalmi munkamegosztás mélyülése, a termelőerők fejlődése, a szakosodási, a centralizálódási és koncentrálódási folyamat előrehaladása szükségszerűen és objektíve előidézte az integrációs kapcsolati formák kialakulását. Az integrációs kapcsolatok alapvetően az alábbi célkitűzések érdekében bontakoztak ki: - a termelési alapok jobb kihasználása; - a munkamegosztásból eredő előnyök hatékonyabb érvényesítése; - az érdekellentétek enyhítése, illetve kiküszöbölése; - a termelés, a beszerzés, az értékesítés és a szolgáltatások biztonsága; - a kapcsolódó tevékenységek gazdasági pozíciójának javítása; - a gazdálkodási szintkülönbségek csökkentése. A végső cél természetesen nem lehetett más, mint a kölcsönös előnyök felhasználásával a nyersterméket fogyasztásra kész állapotba hozni és a lehető legrövidebb úton, olcsón, jó minőségben a fogyasztókhoz eljuttatni. A mezőgazdasági üzemek és az ipar együttműködése az eltérő adottságok miatt rendkívül differenciáltan valósulhatott meg. Az élelmiszergazdaságban azonban egyre jobban érvényesült egy olyan általánosítható törvényszerűség, amely szerint a fejlődést leghatékonyabban egyrészt a regionális hatásoktól függetlenül szervezett, nagyobb méretű ágazati rendszerek (termelési rendszerek), másrészt a termelés, a feldolgozás és a forgalmazás tevékenységét vertikálisan egybefogó gazdasági szervezetek (társulások, agrár-ipari egyesülés, kombinát) képviselték illetve képviselik. Az integrációs kapcsolatok kialakulását azonban számos körülmény nehezítette. Ezek az alábbiakban csoportosíthatók: - a termelőkapacitások fejlesztéséhez szükséges anyagi eszközök szűkössége; - az élelmiszeripar irányításának centralizáltságából fakadó nehézkesség; - a jogi és a közgazdasági szabályozásból, a szervezeti eltérésekből adódó akadályok; - a szemléletbeni problémák a gazdasági szférában és az irányításban. Ezek a fékező tényezők igen nagyszámú részkérdést foglalnak magukban. Országosan is