Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 2. szám - 90 ÉVE KEZDŐDTEK A VIHARSARKI AGRÁRMOZGALMAK - Szabó Ferenc: Kutatási feladatok a Viharsarok kapitalista kori történetében - a településrendszer és a lakosságszám tükrében
Vesztő 33,4%-os népességszaporodása szintén kiemelkedő. Ugyanakkor az 1900-1941 közötti ellenpólus: Szarvas lakossága majdnem 3%-kal csökkent; Gyuláé, Békésé és a kismezővárosok nagyrészéé meg csak nagyon mérsékelten, lényegében csak a természetes szaporodás révén növekedett. (2. táblázat.) A népességalakulás országos viszonyszámai a tágabb összefüggések felismerésében segítenek valamit, a lokális arányváltozások magyarázatát azonban a táj és az egyes települések viszonyaiban kell megtalálnunk.' 5 Ez alkalommal nem vállalkozhatunk többre néhány település példaszerű kiragadásánál. Békéscsaba és Orosháza 1900 előtti népességnövekedésében a vasutak kiépítése utáni fellendülésnek, a kézmfíiparosok és kereskedők növekvő számának megközelítőleg akkora szerepe lehetett, mint a tanyás gazdálkodás kifejlődésére támaszkodó, a gabonatermesztés mellett jelentős állattartást, piacratermelést megvalósító paraszti agrárkultúrának. Mindkét településnek jelentős környékbeli vonzása volt, a városias funkciók ellátását szolgáló rétegek irányában is. Igazolásul - a lakosítási határozatok feldolgozásával - Orosháza adatait fogjuk idézni: Az 1870-ben 14,5 ezer, 1900-ban 21,5 ezer lakosú településen 1870 és 1900 között 330 lakosítási határozat született. (Ot esztendő adatai nem maradtak meg.) Ebből 227 esetben - 69% - iparosok, kereskedők, iparos és kereskedő segédek kapták meg a helyi illetőséget. A 25 év alatt Orosházára települők mintegy 85%-a az Alföld különböző vidékeiről, kb. felerészben ötven kilométer sugarú körzetből, tehát a közvetlen környékből származott. 1 6 Békéscsaba 1900 utáni kiugró népességgyarapodásában - az elmondottakon túl - elsősorban a századfordulót követően kibontakozó textiliparnak, az élelmiszeripar és az építőanyagipar megerősödésének, valamint a város táji forgalmi központ voltának a szerepe mutatkozott meg. Ezekhez 1920 után erősítőként társult a regionális funkció teljesebbé válása, Arad és Nagyvárad szerepkörének részbeni átvétele az új országhatárokon belül, természetesen jóval kisebb területen és gyengébb intenzitással. Mindezek az ipari és kereskedelmi népesség növekedésében is megmutatkoztak. 1900-ban 15,5%-ot, 1930-ban pedig 26%-ot képviselt Békéscsabán az iparból élők aránya, s közel ötven százalékkal emelkedett 192CH930 között a kereskedők száma. 1 7 Orosházán a belterjes állattenyésztés és az élelmiszeripar erősödése, Sarkadon a cukorgyár és a kendergyár létesítése, továbbá a korszerűbb uradalmi gazdálkodás teremtette meg az 1900-1941 közötti jelentősebb népességnövekedés alapjait. Sarkad esetében 1920-tól közrejátszott a határmegvonás is, amelynek következtében Nagyszalonta korábbi vonzáskörének nagyobb része Sarkadhoz gravitált. Békés megye sajátossága Csongrád megyéhez viszonyítva a kismezővárosok nagyobb száma és nagyobb jelentősége. 1900-ban a népesség 27,0%-a a tíz kismezővárosban lakott, s 1941-ben is 25,7%-kal részesedtek a kismezővárosok a mai megyeterület összlakosságából. Csongrádban ez a településkategória nem tudott megerősödni, a négy kismezőváros a nagy mezővárosok és Szeged vonzásában élt. Mindszent az uradalom szorításában annyira stagnált, hogy 1857-től 1900-ig mindössze 4,75%-kal emelkedett a lakosságának száma. Kistelek népessége 1870 és 1900 között majdnem megkétszereződött, utána mérsékelten nőtt (9%). Sajátos és rendhagyó képlet volt Kiskundorozsma: 1870-1900 között 58,9%-kal, az 19001941-cs periódusban pedig 31%-kal gyarapodott a népessége. A jelenség mögött az 1879. évi nagy árvíz után újjáépülő Szeged munkacrőpótlási és ellátási zónájának kialakulása rejtőzhet. Csongrád megye mai területén a mezővárosok súlya a Békés megyeinél mindig jóval erőteljesebb volt, a településhálózat egészét meghatározta. (1. táblázat.) A négy mezőváros - Hódmezővásárhely, Makó, Szentes és Csongrád - 1857-1900 között 35,4%-kal, 1900-1941 158
