Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)
1981 / 2. szám - 90 ÉVE KEZDŐDTEK A VIHARSARKI AGRÁRMOZGALMAK - Király István: A fejlődés irányzatai az agrárszocialista mozgalmakban
aratósztrájk volt. Ezt több-kevesebb megszakítással munkamegtagadások és bérkövetelések sorozata követte. A Viharsarok agrárproletariátusa a városi proletároktól kölcsönvett formula alapján így fejezte ki elégedetlenségét a munkabérrel és a munkaviszonyokkal. Az 1870 és 1891 között lezajlott sztrájkoknak még az volt a jellemzőjük, hogy lokálisak cs sok esetben ösztönösek voltak. A munkát beszüntető munkások még egy földbirtokossal kerültek összeütközésbe. Csendőrök, szolgabírók és ravaszkodó intézők segítségével majdnem valamennyit leszerelték, meghiúsították. De a levert mozgalmaknak megmaradt néhány olyan konzekvenciája a parasztokban, amelyek segítették a politikailag érett mozgalom megszületését. Ugyanis megerősödött a parasztokban az a hit, hogy sikerre csak akkor számíthatnak, ha nem egy gazdaságban, hanem egy egész földrajzi vidéken követelik ugyanazt. A tömegerő alkalmazása általános volt már a középkori parasztmozgalmakban, nem egyszer ez támasztotta alá ezeknek a mozgalmaknak történeti jelentőségét. A jobbágyfelszabadítás után, mikor a parasztság gazdaságilag és társadalmilag is differenciálódik, a tömegerőnek az újrafelfedezése igazán történeti jelentőséggel rendelkezik. Ez volt tulajdonképpen az első lépés a politikai tudatosság útján. Az orosháziakon kívül erősen élt a csorvási munkáskör vezetőiben; Szász Pálban, Horváth Andrásban, Puskás Jánosban és ijj. Gyarmati Istvánban. Ok járták a legszorgalmasabban a környező falvakat, hogy a munkáskörök egységes hadrendjével az 1891-re szervezett sztrájk sikeres legyen. A Viharsarok agrárproletárjaiban az 1891 előtti mozgalmak leverése még egy fontos gondolatot érlelt meg: a parasztság segítő, mentor nélkül nem elég erős és művelt ahhoz, hogy sikert érjen el. Már régóta keresték ezt a mentort, de sem Táncsicsban, sem Kertészben, sem a 48-as mozgalomban, de még olyan személyben sem, mint az orosházi Veres József, tartósan nem találták meg. Táncsics viharsarki sikereit annak is köszönhette, hogy a parasztoknak mindig azt mondta: ne bízzanak az urakban, ne várjanak semmi jót a hatóságoktól, hanem csak a saját erejükre támaszkodjanak. Ez a tanítás lényegében az utópista szocializmus fegyvertárából került át a parasztmozgalomba. Mikor Orosházán 1891-et megelőzően a szegényparasztok helyzete nagyon válságosra fordult és a mentorra nagyobb szükség volt, mint bármikor máskor, éppen azért került a választás a szociáldemokrata mozgalomra, mert ez a mozgalom szintén az önerőre történő támaszkodást hirdette. (Ez a mozgalom szintén az utópista szocializmus eszmei tárából kölcsönözte ezt a vezérelvet.) Igaz azonban az is, hogy az akkori Magyarországon nem is volt más politikai mozgalom, amelyhez csatlakozhatott volna a viharsarki agrárszocialista mozgalom. A parasztmozgalomnak ezt az öntudatra ébredését kitűnően őrizte meg az orosházi munkáskör egykori elnökének, Kunos Józsefnek a hódmezővásárhelyi mozgalom időszakában tett nyilatkozata: „Mi nem vagyunk valósággal szocialisták, de azokhoz húzunk, akik a legközelebb állnak a mi nyomorúságunkhoz s akik megértenek bennünket. Azokat az újságokat olvassuk, amelyek megírják a mi bajainkat. A marhának joga bőgni s mi ne panaszkodhassunk? Azt szeretnénk mi, ha szavazatunk volna s képviselőt küldhetnénk a parlamentbe, mert azt hisszük, hogy az segítene rajtunk. De az általános szavazati jogot csak a szocialista párt akarja. Ezért csatlakozunk hát hozzá. Ha ezért haragszanak ránk az urak, meg a kormány, nem a mi hibánk. A nép milliói éheznek, keresik hol vannak, akik meghallgatják őket, de a szocialistákon kívül nem akad senki." 1891-ben a jobb életért harcba induló agrárszocialista parasztok tényleges programját azok a kézzel írott röplapok fejezik ki a legigazabban, amelyeket a mozgalomban titokban terjesztettek. Bár a munkásmozgalomtól kölcsönvett minta érezteti hatását, mégis a többszöri másolás annyira átalakította azokat a célok és a követelések vonatkozásában, hogy 144