Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 2. szám - 90 ÉVE KEZDŐDTEK A VIHARSARKI AGRÁRMOZGALMAK - Király István: A fejlődés irányzatai az agrárszocialista mozgalmakban

90 eve kezdődtek a viharsarki agrárszocialista mozgalmak A fejlődés irányzatai az agrárszocialista mozgalmakban KIRÁLY ISTVÁN A magyar történetírásban általánosan elfogadott, hogy az agrárszocialista mozgalmakkal azonos mozgalmak más országok történetében nem lelhetők fel; legjobb esetben csak az analógiák adódnak akár az olasz, akár az orosz történelemből. Igaz, hogy az agrárszocialista mozgalmak a magyar történelem sajátos produktumai. Ennek a ténynek ellentmond az az eléggé általános történetírói vélemény, hogy az agrárszocialista mozgalmak kirobbanásában az izmosodó magyar munkásmozgalomnak lett döntő szerepe. Ebből a felfogásból származik az a kutatói magatartás, amely nem fordított elegendő figyelmet a társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális előzményekre, pedig ezeknek a talajából táplálkozott az agrárszocialista mozgalom. Általában megelégedett a történetírás azzal, hogy a munkásmozgalom és a parasztmozgalom legkorábbi érintkezésére terelte a figyelmet. Ez természetesen erősen leszűkítette a látókört és a mozgalmat olyannak tüntette fel, ami nem tekint vissza nagyobb múltra. (A történeti tényeket kevéssé érinti, hogy ezt a véleményt a kutatók a korabeli és az agrárszocialista mozgalmakra vonatkozó irodalomból vették át.) A jelenlegi és az agrárszocialista mozgalmakra vonatkozó történetírásnak az a fő ellentmondása, hogy a mozgalmat sajátos magyar mozgalomnak tartja, de keletkezését, arculatát és jellegét nem ágyazza be eléggé a magyar valóságba, a történeti kontinuitást alárendeltnek és azokkal a minőségi változásokkal szemben, amelyek az agrármozgalmakban az agrárszocialista mozgalmak megjelenésével bekövetkeztek, elhanyagolhatónak tartja. Azaz a magyar történetírásnak az agrárszocialista mozgalmakra vonatkozó mondanivalója egyenlőtlen; a szüntelenül megújuló és új tényeket feltáró kutatás szinte 1945-től vitában állt a mozgalmakhoz tapadt téveszmékkel és az elavult nézetekkel. A kutatás és a vita természetesen nem volt terméketlen, hiszen alig van az utolsó száz év történetében olyan terület, ahol a tények ismeretét és a mozgalom szemléletét annyiszor újították volna meg, mint az agrárszocialista mozgalmak történetében. Az agrárszocialista mozgalmak történetírásának másik hiányossága, hogy nem kereste ezekben a mozgalmakban az általánosan meglelhető összetartó erőt. Az 1891-es eseményeket elhatárolta az 1894-es hódmezővásárhelyi mozgalomtól, külön tárgyalja a Várkonyi vezette mozgalmat és megint kiilönaMczőfi nevével jelzett mozgalmat. Kétségtelen, hogy ezekben a mozgalmakban vannak elütő vonások is; nem ismétlik meg szüntelenül ugyanazt és miután két évtizeden keresztül zajlanak, szerepük és történeti helyük is a történeti változásoknak volt alávetve. Mégis több olyan tény, mint az, hogy a mozgalmak fő földrajzi területe a Nagy-Alföld, hogy a mozgalmak egy viszonylag szűk időintervallumban jelentkeztek, 139