Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - SZEMLE

Békés megyei Természetvédelmi Évkönyv III./1979. Kiadja a Békés megyei Tanács V. B. Környezet- és Természetvédelmi Bizottsága Szerkesztette Rétliy Zsigmond. Békéscsaba, 1979. 120 old. + 43 kép CSIZMAZIA GYÖRGY „A világ teremtése folytatódik." (Jnles Renard) Igaz örömmel, de egy kicsit irigykedve vettem kezembe a Békés megyei Természetvédelmi Évkönyv III. kötetét. Örömmel, mert megjelenése ismételten ország-világ előtt is bizonyítja, hogy egy olyan következetes és folyamatos, erőteljesen fejlődő és színvonalas természetvédelmi munka teljesedik ki itt Békés megyében, amely párját ritkíja hazánkban. S az irigység hajszálgyökerei is innen táplálkoznak, - mert míg pl. Csongrád megyében nincs hiány minősített környezetvédclmis szakemberekben, mégis igen nehezen tudunk előrelépni a környezet- és természetvédelmi munka tudományos és ismeretterjesztő publikációinak terén. Pedagógiai és természetvédelmi törekvéseink sokszor síiket fülekre találnak. Természetesen nálunk sem hiányzik a törekvés, szándék és tudás, de a Békés megyei összeforrt, jól szervezett baráti munkaközösség irigylésre méltó és feltétlen követésre is. Alföldi szomszédmegyénk biocönotikus hasonlósága folytán hasonló kérdésekkel, problémákkal állnak szemben, de azok megoldásában már messze előttünk járnak. Réthy Zsigmond előszóban kifejtett gondolatai pontosan mutatnak rá a Békés megyei pillanatnyi helyzetre: „A védett területek intenzív fejlesztése befejeződött, a továbbiakban az extenzív fejlődésre kell törekednünk". Ezt a helyes célkitűzést - aminek a Békés megyei múzeumok igazgatósága által koordinált és az MTA szegedi Akadémiai Bizottságának támogatásával életre hívott „Békés megye természeti képe" kutatási program hivatott megvalósítani. De ennél is fontosabbnak és helyesebbnek tartom azt a felismerést, hogy a természet szeretetére, megértésére, és megbecsülésére a teljes kulturált élet igénye által és nem a védett értékek, jogszabályok és tilalmi táblák árnyékában látják megvalósítani, és ezt a hosszútávú programot „csak a pedagógusok segítségével lehet elérni". (Réthy Zsigmond) Ez az a pont, amelyből kiindulva kell megoldani a természetvédelem kérdését, más út és lehetőség nincs előttünk. Kretzoi Miklós (MTA V. osztály közleményei V/3-4. 289295.) szavaival élve „szükségünk van az emberiség legnagyobb természetátalakító tevékenységének sikeres végrehajtására: az ember természetének átalakítására!" S ezt a gondolatot többen felismerték és követik hazánkban is. A Békés megyei munka is ilyen tüzet gyújtott, amit már nem romantikus révületben bámulhatunk, szunyograjzásos nyáréjszakán - mert fénye messzire kisugárzik és utat mutat országos környezetvédő munkánkhoz. Mert most különösen igyekeznünk kell - a természeti környezet változása rohamos, riasztó a pusztulás képe. A változás óriási, s sem a szem, sem a lélek nem képes egyszerre befogadni. A Békés megyei mezőgazdasági tájban végbement változást csak a Szent István-i államalapításhoz lehet hasonlítani, de ott is 10-20 év, ha nem egy évszázad is kellett ahhoz, hogy a nép megértse, elfogadja az új rendet. S ma sokszor torkig vagyunk a zsúfoltsággal, hivatali packázással, hiánygazdálkodással, trehány szolgáltatásokkal, egymással is, meg azzal is, hogy erre folyton magyarázatokat gyártsunk. Hová mehetünk kikapcsolódni? A szabadba, a természetbe? Gótikus templomok groteszk unokájaként kapaszkodnak az ég felé a rikítóra festett szerszámoskamrák, s elandalodva a százegynéhány szögöles magántulajdon kerítésén belül, elmélkedhetünk a vegetáló vegetáció kapálása közben; lám ezzel is a társadalmi munkaidőalapot növeljük. Vagy a „zöld" közé! De már ott sem az igazi, mint olvashatjuk Csathó Kálmán írásaiban is! „Manapság nem igazi erdő az erdő sem, szabályozott, tisztogatott park, ahova isten ments, hogy vasárnap betedd a lábad és megzavard a turistát, mikor éppen az őzet eteti szalámis papirossal, vagy fütyülni tanítja a fülemülét". Vagy az érintetlen ősi pusztákra, ahol keresztül-kasul száguldoznak benne a személygépkocsik, és egész Alföldünkön ritkaságszámba menő növényeit tapossák, vagy kitépkedik azért, hogy aztán a kocsiba való beszálláskor eldobják. A kép amit festhetünk sötét, Gvadányi szavával élve „mordet ut sanet" - mint 126