Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - SZEMLE

gazdálkodásában, értékeli ennek szakaszait, és érinti az energiamérleg területi kapcsolatait. A szerző a tudományosság igényével korrektül tárgyalja a témát, mégis ez a fejezet az, amely az előszóban lefektetett igényeknek (megfelelő segítséget nyújtani a gyakorlati pedagógia számára) a legkevésbé felel meg. A tera- illetve gigakalória használata lehet, hogy pontosabb, de a hagyományos millió t és milliárd m

3 nem mellőzhető már a kötet célja miatt sem, ezen kívül ezek a mértékegységek a SI rendszerben vannak, ami hét lábjegyzet és két teljes oldalnyi mértékegység-magyarázat (mi a köze az Alföldhöz?) megtakarítását is eredményezte volna. A fejezet értékét - sajnos - egyéb sajnálatos hibák is csökkentik. Például: a vegyipar kisebb értékkel megelőzi a kohászatot (62. oldal), az 1. sz. térképmelléklet címe és tartalma nincs összhangban, a 31. táblázaton hiányos a mértékegység megjelölése, a 8. ábrán nem dönthető el melyik időpontra vonatkozik az 1970 és 1975 közötti jelölés. Emellett az idegen szavak sokszor felesleges használatának buktatójára figyelmeztetve: az intraregionális nem a „körzeten kívüli" (58. oldal) tartalomnak felel meg, ahogy a cikk említi (s e helytelen megjegyzés a későbbi helyes használatot is zavarja). ,,Az Alföld közlekcdésföldrajzi helyzetének változása" (SUHAI F.) ismerteti az egyes közlekedési, szállítási és hírközlési ágazatok történelmi fejlődését, helyzetét, perspektíváit. A vasútvonalak villamosításának aránya az Alföldön jobb, mint országos viszonylatban. A területen áthaladó vasúti fővonalakon bonyolódik le az ország külkereskedelmi forgalmának nagyobb hányada (1975-ben a MÁV export-import áruforgalmából az alföldi határállomások közel 2/3 részben részesedtek). Az Alföld közúthálózatának minősége lényegesen javult a felszabadulás után, de a fejlődés üteme az országos átlagnál alacsonyabb. Ugyanakkor az 1960-as évektől az Alföld közúti közlekedésének teljesítményei gyorsabb ütemben növekedtek, mint országosan. A vízi közlekedés adottságait nem használjuk ki. Jellemző példa, hogy a Tiszán az áruszállítás maximuma 1938-ban alakult ki. Sajnos e fejezet sem mentes a bosszantó hibáktól. A 75. oldalon egyetlen zárójelben három téves vagy félreérthető megállapítás: a MezőhegyesBattonya vasútvonal nem szűnt meg (igaz, tervezték), a Mezőtúr-Túrkeve vonal nem Békés megyében volt, a Békéscsaba-Vésztő keskeny nyomtávú vasút (Békésen át) megszűnt, de Gyulán keresztül ma is van vasúti összeköttetés. A 11. és 17. ábrán a kicsinyítés miatt a felírt vonalvastagságok nem helyesek. A 17. ábráról több nagyobb forgalmú út ábrázolása hiányzik (pl.: Debrecen-Berettyóújfalu, Szarvas-Endrőd, Tiszafüred-Kenderes, Soltvadkert-Tompa, Jászberény-Füzesabony). A 80. oldalon az adatok nem egy, hanem száz km

2-re vonatkoznak. Végezetül: az összegzés beleolvad a hírközlésről írtakba, s hiányzik az irodalomjegyzék is. „Az alföldi településhálózat jellegzetes vonásai"-t összefoglaló tanulmányban a szerző (BELUSZKY P.) avatott kézzel foglalja össze a terület településhálózatának kialakulását, mai állapotát, a településszerkezet sajátosságait. Fontos jellegzetesség, hogy | „míg a felsőbb szintek városhálózatában nincs számottevő különbség az egyes országrészek között, addig az alacsonyabb szinten a különbségek szembetűnőek. Az Alföldön a természeti környezet és a történelmi fejlődés nagyszámú népes települést hozott létre. Ezek, függetlenül fekvésüktől, közlekcdésföldrajzi helyzetüktől, településhálózati környezetüktől, közigazgatási szerepkörüktől, alkalmasak az alsóbb fokú városi funkciók megtelepedésére..., de a városi szerepkör koncentrálódásában egymást akadályozzák. A városhálózat alsóbb szintjeire ezért szétforgácsoltság jellemző; Szabolcs-Szatmárt figyelmen kívül hagyva minden negyedik (!) alföldi település rendelkezik többkevesebb városi funkcióval". Megemlíti a tanulmány, hogy a megyeszékhelyek közül Békéscsaba helyzete hátrányos a városi szerepkörök szóródása miatt, oktatási-kulturális-egészségügyi funkciói pedig feltétlenül fejlesztésre szorulnak, s ezzel párhuzamosan meg kell teremteni a három város (Békéscsaba, Gyula, Békés) funkcionális integrációját. Foglalkozik a szerző a tanyarendszer jelenlegi helyzetével és a faluhálózat sajátosságaival. „Az Alföld népesedési viszonyai"-t tárgyaló fejezet (TÓTH J.) szakaszonként foglalkozik a legfőbb termelőerő változásával, jó színvonalon mutatja be a társadalmi-gazdasági okokat és azok eredményét. Megállapítja, hogy a kapitalista fejlődés első szakaszában a Központi Körzeten kívül az Alföld népességszám-növekedése a legdinamikusabb. Hatására 1920-ban először fordul elő, hogy az Alföldön többen élnek mint a Dunántúlon. A két világháború közötti időszakban azonban már a korábbinál jelentősebb az elvándorlás, a városok többsége képtelen saját szűkebb környezete számára urbanizációs centrummá lenni. A felszabadulás utáni extenzív 124