Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - SZEMLE

lágosult rendiség programjával, ill. ennek előnyével a felvilágosult abszolutizmuséval szemben. A felvilágosult rendi programot a nemességnek csak egy szerény, művelt rétege tette magáévá a hozzájuk csatlakozó értelmiségiek támogatásával. A feudalizmus ellen küzdő részben nemesi reformerek, részben polgári értelmiségiek a jozefin rendszer bukása után a jakobinus mozgalomban találkoztak. A felvilágosult abszolutizmus egyik legnagyobb vívmánya, hogy az egyház és az állam közötti erőviszony megváltozásával a tudomány és a művelődés kilép egyházi burkából, önálló útra indul, s magukon az egyházakon belül is reformirányzatok ütik fel fejüket. Kosáry felhívja a figyelmet arra, hogy a korban oly sok gyűlöletet és ellenérzést kiváltó 11. József-féle nyelvrendelethez differenciáltabban kell közeledni, mint ahogy azt eddig tették. Kazinczyval érvel, aki már 1789-ben Hivatalba vezető beszéd c. levelében utalt arra, hogy a nyelvrendelet nem irányul a magyar nemzeti nyelv ellen. Amint írta, a német nyelv nem öncél, fő célkitűzés, hanem a műveltség hordozója és a legkönnyebb út a felvilágosodás felé, vagyis a magasabb művelődési szintre való feljutás legkézenfekvőbb eszköze. Összefoglalva az elmondottakat: Kosáry komoly, összefoglaló művet alkotott, elsősorban egyrészt összegző szintézisként, másrészt mintegy vitairatként a szakmának. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy a laikus érdeklődő vállalkozik a könyv alapos, részletes áttanulmányozására, s ha netán végig is olvassa, azzal az érzéssel teszi le, hogy letisztult képet kapott a 18. századi Magyarország művelődési viszonyairól. Ismertetésünk végére két kritikai megjegyzés kívánkozik. A recenzens úgy érzi, hogy elsősorban csak szinteket és irányzatokat, szektorokat látott, s ezek mögött elhalványodott az ember, különösen a harmadik szint életmódja, gondolatvilága. Második megjegyzésünk pedig az, hogy a szerző - érzésünk szerint - a várhatónál kisebb arányokban érintette a sajátosan alföldi kérdéseket. Domokos József: Emlékezik egy kommunista védőügyvéd Budapest, 197g. Gondolat Kiadó DR. FÜRJ ZOLTÁN Közgondolkodásunk, történetszemléletünk formálásában, illúzióink és rossz beidegződéseink lerombolásában, a legújabb kori történelmünkről kialakított történeti kép színesebbé tételében kiemelkedő szerepet játszanak az egyre nagyobb számban szaporodó memoárok. Különösen örvendetes, ha a kommunista mozgalomnak azokat az illegalitásban eltöltött éveit mutatják be a visszaemlékezések, amelyekről dokumentumok nem, vagy csak igen kis mennyiségben maradtak ránk, s amelyeknek hiányában sok még a tisztázatlan kérdés, a fehér folt. Domokos József egy ilyen periódusban mutatja be a haladó erők küzdelmét, azt a hősiességet, amit a kommunisták tanúsítottak a Horthy-rendszer bírósága előtt. Művének megírását a következőkkel indokolja: „E könyvnek nem az a célja, hogy a bíróságoknak a kommunistákkal szemben elkövetett törvénysértéseit mutassa ki (ezt már amúgy is tudjuk - mutat rá más helyen Domokos)* - még ha ez a perek leírásából ki is tűnik. Könyvem elsődleges, igazi célja, hogy emlékeztessen az illegális kommunista párt hősi harcaira és hős harcosaira." A magyar történelem válságos időszakában harcolóknak, emberi magatartásuknak állít emléket, olyan korszak eseményeiről emlékezve meg, amikor, egyrészt: a nemzeti politika szintjén a mindent átfogó nacionalizmus; másrészt: a szocialista, kommunista mozgalom válsága volt a meghatározó. A háborús készülődés gazdasági-társadalmi hatása, a kibontakozás, a „holnap Magyarországának" lényegesen különböző elképzelése, a kölcsönös bizalmatlanság és vádaskodás dermesztőleg hatott a munkásmozgalomra. Ezeknek a stratégiai és taktikai hibákkal terhes * Megjegyzés tőlem. Il6