Békési Élet, 1981 (16. évfolyam)

1981 / 1. szám - SZEMLE

Az okmánytár nagyobb részben olyan okleveleket tartalmaz, amelyek valamiféle tulajdonjogi aktusról - adás-vételről, hagyatékról, hitelezésről, vélt vagy valós birtokjog érvényesítéséről - szólnak. Mégis mindegyik fontos lehet, ha valamiért szerepel benne a parasztháború esete. Még a korabeli ember számára legegyszerűbben megoldható ügyből is - mint például az összecsapások során elpusztult és a hiteles helyeken meglévő másolatok alapján átírt, újra készített oklevelek kibocsátása hasznos következtetések vonhatók le. Az illető helyen, ahol az oklevél elpusztult, bizonyára összetűzésre került sor úr és jobbágy között. Hogy a parasztháború emléke mily soká élt a jobbágyság tudatában, milyen jelentős eseményként tartották számon, azt egy olyan, részben magyar nyelvű oklevél szövege is bizonyítja 1571-ből, amely egy bizonyos birtok hovatartozásának a vitáját tartalmazza. Az érintett felek arról perlekedtek, hogy a kérdéses terület a Pest megyei Nyársapáti vagy Abony tartozéka volt-e. A vita eldöntésekor egy idős jobbágy véleményét is meghallgatták. „Wyncze Lwkach Czeghledy Apathiak jobagia megheskwtth, es hyth zerynth ezth walla, hogy az kereztes hadtwl fogwa tudom, hogy a haarmas hatarygh mynd Nyarasapatyhoz byrthak, de mykor Werbenczy byrtha mynd az Nyrasapatyth, mynd Abonth, akkor kertek wolth ellen, hogy az abonyak zanchyak (szántsák), de az dezmayath Nyarasapatyra vettek, akorys chakwgy engetthe wolth Werbeuczy, hogy elleyek (éljék), de el ne twlaydonyehak; ezt ys twdom, hogy otth egy pesthy ember Ferencz mester otth jartattha marhayath, de az nyarasapatyaktul keowetthe megh es oda fyzeteth..." (424.). A Dózsa okmánytár a szaktudomány számára készült, az alapos felkészültségű helytörténész mégis sokat meríthet belőle, különösen a Dél-Alföld, a Körös-Tisza-Maros szög vidékével foglalkozó kutató. E területen játszódott le a nagy átalakulás, amely során a keresztes hadból felkelő sereg lett. A mezőtúri események után itt érte a leállító parancs Dózsát és seregét, amely ezután már a saját útján menetelt tovább a Békés-Gyula útvonalon, és érkezett az apátfalvi közjáték után Nagylakhoz. Csáky püspök valamint társai megölése a teljes szembefordulást jelentette az úri osztállyal. A döntő összecsapás elkerülhetetlen lett. Rengett a föld Dózsa lába alatt. Majd negyven oklevél emlékezik meg a vidékünkre vonatkozó eseményekről. Ezen írások kiadásban és regesztaként jórészt ismertek. Haan Lajos, Karácsonyi János, Veress Endre, Kristó Gyula munkássága nyomán e téren szerencsésebb helyzetben Békés megye van. Ismereteink e területre vonatkozóan is árnyaltabbak lettek az okmánytár megjelenése után. A battonyai Kis testvérek történetét (253., 256., 264., 290.) Barta és Fekete Nagy is többször bizonyító példaként említi. Kis Gergelyt, Domokost, Bálintot, Istvánt és Lőrincet, a földesúri jogait szigorúan és keményen érvényesítő Ravazdy Péter jobbágyait Brandenburgi György bánhegyesi officiálisai állítólag erőszakkal (?) Bánhegyesre költöztették. Volt jobbágyait törvényes per után Ravazdy visszavitte, ők azonban a felkelés hírét hallván átszöktek az őrgróf birtokára. Amikor Lőrinc és Domokos védelmet keresve a gyulai várba készülődtek, az éj leple alatt Ravazdy Péter embereivel megrohanta és kifosztotta bánhegyesi házukat, őket pedig bilincsben udvarházába vitte. Ezek után nem véletlen, hogy Kis Gergely saját kezűleg húzta karóba gyűlölt földesurát, aki a nagylaki ostrom után került Dózsáék fogságába. A jómódú Kiss család tagjait, akik feltehetően a felkelt paraszthadak érkezésének hírétől megijedve mentek volna oltalmat keresni Gyulára, minden bizonnyal a bosszúvágy vitte Dózsa táborába, és éppen Nagylakánál találkozunk az egyik testvérrel, Geregellyel, ahol a sérelmeket okozó földesúr is tartózkodott. Nehezen illeszthető be a parasztháború bukása utáni megtorlásról kialakított képbe Kiss Gergely további sorsa. Miután tettét bevallotta, sem intézkedtek felette azonnal, ugyanis az ügyre vonatkozó oklevelek 1515-ben és 1516-ban nem említik halálát. Feltehetően Brandenburgi szándékai - birtokain hiányában volt a munkás kezeknek - mentették meg, ha ideiglenesen is, életét. A korábbi kiadványokból ismeretes a felkelésben résztvevő kamuti kisnemesek, Varsányi Gergely és Nagy Demeter sorsa, akik birtokuk elvesztésével fizetnek e lépésükért. Megtudjuk az okmánytárból, hogy nemcsak e két nemesi kúriát, hanem a gyulai várhoz tartozó Meggyes falut is Gál ispán kapja meg, aki mint gyulai várnagy ellenállt a kereszteseknek, és ezzel ura javait megvédte (248., 258., 336., 422.). Nem így cselekedett a Dóczyak Csanád megyei kastélyának (Szárafalváról vagy Zádorlakról lehet szó) várnagya, aki a jobbágyokkal egyetértésben átadta az objektumot a felkelők113