Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Szabó Ferenc: Békés és Csanád megyék nemzetiségi statisztikája a XIX. század közepén

Békés és Csanád megyék nemzetiségi statisztikája a XIX. század közepén SZABÓ FERENC A nemzetiségek történetét, népi hagyományait, kulturális örökségét feltáró kutatások keretében a megalapozó feladatok sorába tartozik a megbízható statisztikai bázis összegyűjtése. A rendelkezésre álló és nemegyszer alapvető hiányokat vagy ellentmondásokat rejtő forrásokból általában külön elemzés, ellenőrzés után lehet az egykorú viszonyokat elfogadható pontossággal tükröző adatokat nyerni. A nemzetiségi lakosság településenkénti számát és arányát a különféle feldolgozások részint a felekezeti megoszlás adataiból, másfelől a hivatalos népszámlálások 1870 óta tízévenként közzétett tényeiből elindulva szerepeltetik vagy következtetik ki. A különféle irányú torzítások, félrevezető csoportosítások miatt az 1900 utáni adatokat mindig ellenőriznünk szükséges, s megfelelő arányban figyelnünk kell arra, hogy a nemzetiséghez tartozásnak a nyelvhasználaton kívül más összetevői is vannak. A kutatók előtt közismert régi országleíró munkák a későfeudális korból többnyire megadják egy-egy település jellegét (pl. „szerb-német-magyar falu"), jobb esetben az anyanyelv szerinti arányokat vagy kerekített számokat is (ilyen Fényes Elek nagy munkája és arra alapozott geográfiai szótára). Ezek azonban nem pontosabb összeírásokra, hanem inkább a helységenkénti becslésekre épülő közlések voltak. A nemzetiségi hovatartozás nyilvántartásának a Habsburg-birodalomban nem volt különösebb fontossága, az államvezetés számára elegendő volt a népesség területi megoszlásának és a hadrafogható férfilakosság adatainak időnkénti összeírása.

1 A polgári nemzettéválást elősegítő nemzeti önismeretben éppen emiatt kapott kiemelkedő szerepet az egyes települések, megyék és az egész ország sokoldalú bemutatása, többek között az^anyanyelvi megoszlás és kultúra leírása, elsősorban a magyarság szempontjából. A nemzetiségek esetében különösen fontosak az egyházi nyilvántartások, mivel a különböző nyelvet '"beszélők még azonos vallás esetén is külön-kiilön egyházközséget alakíthattak. A felekezeti adatok ismerete ugyanakkor csak alapos helyi tájékozottsággal hasznosítható. A polgári kori statisztikai adatfelvételek között az 1850 nyarától 1851 nyaráig lebonyolított osztrák népszámlálás a legelső, amely a lakosságot anyanyelv szerint is számbavette. A katonatisztek vezetésével végrehajtott összeírást a statisztikai irodalom pontatlannak tartja.

2 Hibái miatt 1857-ben meg kellett ismételni, akkor viszont nem terjedt ki az adatfelvétel az anyanyelv szerinti megoszlásra. Az 1850/51. évi osztrák népszámlálás során nemcsak pontatlanságokat vétettek, hanem - a Habsburgok érdekeinek megfelelően - tudatosan hamisították is a felsőbb hatóságok az egyes községektől és városoktól még elfogadható pontossággal beérkezett adatokat.

3 Az osztrák statisztikai irodalom olyan nyilvánvaló torzítással adta meg ennek nyomán a magyarok összlélckszámát, hogy Fényes Elek cáfolatul a községi adatfelvételek egyenkénti összesítésének beszerzésével próbálta megállapítani 283