Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez

Petrics Samuel volt, kétségtelenül több részvényese lehetett 13-nál. Ennyit említ a Bach korszakban készített kimutatás az 1849-es állapotról, amikor is az Olvasóegyesület szép csendesen „elenyészett". Veres József szerint az orosházi kb. a jó átlagot képviselte a maga 43-as létszámával. Ha hihetünk neki, úgy a megyei létszámot kb. 400-450-re taksálhatjuk. A felnőttek olvasóegyletei mellett a tanulóifjúság is rendelkezhetett egylettel. Ez volt az ún. „irodalmi diáktársaság". A mozgalom 1790-ben indult el a soproni líceumból (Magyar Társaság), s elsősorban a protestáns iskolák révén vált országosan ismertté. A királyi hatalom a jakobinus mozgalom vérbefojtásával együtt le akart számolni velük is, s mint közrendet veszélyeztető „veszedelmes frantz-jakobinus klubokat" betiltotta őket. Bécs Ferenc király abszolutizmusa után sem részesítette kegyben az ifjúság egyesületet alakító törekvését. 1832-ben a progresszív elvek térhódításának megakadályozására elrendelte, hogy „tilos a tanulóifjúságnak bárminemű egyesületet alapítani, továbbá olyan költeményt szavalni és szónoki beszédet mondani, amelyben politikai vonatkozások vannak". A mi szempontunkból mindez azért érdekes, mert Vajda Péter - bizonyos fokig tovább fejlesztve és az adott lehetőségekhez idomítva a soproni példát - nyilvános engedély nélkül is talált módot és lehetőséget arra, hogy a tanulóifjúság havonta 1-1 alkalommal felolvasást tartson a nagytemplomban - az ő Erkölcsi beszédeinek színhelyén - saját irodalmi műveiből a nagyközönség előtt. Könyvtárfejlesztési tervéről, amelyet Vajda egy hasonló céllal tartott dalnapi beszédében hozott nyilvánosságra, előzőleg szólottunk már. Tudjuk, dolgozatunk nem léphet fel a teljesség igényével. Nem is volt eredetileg sem ilyen célja. írója csak Fülöp Gézának roppant érdekes és értékes, a nagy anyagban ügyesen szelektáló művéhez kívánt egy-két megyei adalékot fűzni. Szükségesnek vélte, hogy szóljon a múltról a mának, felelevenítve a kezdeti nehézségeket, megláttatni kívánván a lassú kibontakozás ütemét, az eredményeket gátló tényezőket, hogy jobban becsülhessük hagyományainkat és mai eredményeinket. Farkas Andrásné nagybánhegyesi falfestése