Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez

szinó igazi feladatára irányítja a figyelmet: „Mi a kaszinó szebb jövőjét éppen nem egyes vigalmak szerencsés vagy nem szerencsés kiütésétől, hanem Békés megye kifejlett értelmi erejétől, nemzetiség mellett buzgó hazafiságától várjuk és igényeljük". Ez valóban többet ér, mint a legtüzesebb és legszebb lakodalmas tánc, amelyet 25 pártól övezve Wenckheim László „egy csinos polgárnővel, lankadást nem ismerő tűzzel, sajátságos ritka ügyességgel" táncolt végig. Többet azoknál a díszmagyaroknál is, amelyeket Tóth Gáspár uram készített az előkelő táncestélyre, s amelyeknek szépségét, testhez álló szabását nem tudta eléggé dicsérni a tudósító. 1843-ban - a bál bevételéből is? - szépirodalmi könyvek beszerzésére már 150 ezüstforintot fordított az egyesület, amelynek legfőbb nyilvános társadalmi szereplését továbbra is a fényes kaszinóbálak jelentették. Nem szabad azonban széles demokratizmusra gondolni, ahogy a Scherer által közölt báli meghívó is tanúsítja; csak a névre szóló nyomtatott „meghívás"-ok felmutatói vehettek részt rajtuk. Voltak dicső lapjai, nagyszerű hazafias helytállást igazoló tettei is a kaszinó történetének. Szerepe különösen a márciusi események során nőtt meg. A március 3 i-érc meghirdetett első politikai tanácskozmányára pl. annyian gyűltek össze a megye különböző helyeiről, hogy úgy ellepte a nép „a kaszinó helyiségeit, az utcákat és a Korona előtt levő teret, hogy alig lehetett közlekedni". Ekkor egy fiatal kaszinói tag nagy tetszéssel fogadott beszédében az események gyors rohanásáról és az országgyűlés intézkedéseinek a lassúságáról beszélt, a lassúságot a demokratikus eszméknek megfelelő törvények alkotásában és az alkotmány késlekedő átalakításában jelölve meg. De zömében a kör tagjai közül került ki az a küldöttség is, amely e „tanácskozmány" szellemében lejártnak minősítette azt az időt, amikor a kiváltságos osztály tagjai „az önkormányzás jogától megfosztott nép sorsa fölött határoztak", és amely a népképviselet gyors megvalósítását követelte. Scherer közlései alapján elmondhatjuk azt is, hogy a kaszinó volt a követválasztás egyik fő fészke Gyulán, s hogy a kaszinói tagok mindenkor személyes példát adtak az adományok gyűjtésére, a szabadságharc anyagi támogatására, a szükséges kórházi eszközök beszerzésére. Ok készítették elő 1849-ben március 15-e méltó megünneplését, s ha úgy kívánta a helyzet, helyt álltak a harcok színterein is. Szép helytállásaikat egy kicsit a kaszinói eszmecserék elviségc is irányította. Közéletiségük tanuló-iskolája volt az. A békéscsabai kaszinó, amelynek működését Fülöp Géza a BML. X. 58. fondjában őrzött Jegyzőkönyv alapján részletesen ismertette tanulmányában, két szempontból érdemel különös figyelmet. Egyrészt következetes és tudatos könyvvásárlásai és folyóirat- újságrendelései, másrészt erős Kossuth tisztelete révén. Lelkiismeretesen vezetett jegyzőkönyvei (több éven át volt jegyzője a város nagy nevű történetírója: Haán Lajos) könnyen rekonstruálható képet adnak működésének 1842-47 közötti szakaszáról, a szervezés gondosságáról, az alapszabály elkészítéséről ugyanúgy, mint a tagok magaviseletéről, klubszeretetéről s a könyvtár folyamatos gyarapodásáról. 1842. nyárutó 21-én alakult meg, mint Olvasó-Egyesület Simái Kajetán társasági részvényes lakásán, de nevét még ugyanebben az évben őszelő 25-én a „casinói címmel" cserélte fel. Ahogy ezt az egyik legkorábbi jegyzőkönyve leszögezi, a hírlapok olvasásán kívül „hasznos könyveknek időnkénti megszerzését", s ezáltal „a mindinkább nagyobb kifejlésnek indult honi literatúránknak előmozdítását" s a tagok ismereteinek öregbítését tartotta elsőrendű „érdekének". Igen jellemző, hogy választmánya már ekkor jegyzőkönyvbe kívánta foglalni azt is, hogy a tagok „a haladás elvet vallyák sajátjuknak", s ennek megfelelően „ki56