Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - SZEMLE

lengett négyévfolyamos iskola nyolcévfolyamú főgimnáziumi rangra emelése érdekeben dr. Szeberényi L. Zsigmond és dr. Zsilinszky Endre egy küldöttség tagjaként a közoktatásügyi minisztériumban járnak, hogy ott új megítélést és kedvezőbb gyakorlatot érjenek el. Útjuk eredményes: 1899ben már áll a „Rudolf" gimnázium ma is e célt szolgáló épülete. Az ismertetőnek csak két gondolat felvillantására nyílik tere. Az olvasó a békéscsabai középiskola léte körül dúló csatározásból a XIX. század második felének emberét ismeri meg egy alföldi, kétnyelvű lakosságösszetételű, várossá lenni akaró, a kormányzattól nem eléggé méltatott nagyközségben ; azaz jóval több e forráskiadvány annál, amit első látásra ígér: társadalom- és politikatörténet is. S a másik gondolat a kiadvány utószószerű magyarázatából adott. Horváth János gimnáziumigazgató, aki 30 éven át küzdött a gimnázium létéért, összeroppant. „Az új épületbe soha nem léphetett be, annak felépüléséről csak betegágyában értesülhetett." Temetésén már részt vett, melléálltaz egész lakosság. Elgondolkodtató pedagógus sors!... A „Bibliotheca Bekesiensis" 18. kötete („Hét évtized a békéscsabai színészet múltiából, 1875-1944") a színháztörténeti kutatás verzátusának, dr. Papp Jánosnak - e sorozat első 11 száma szerkesztőjének úiabb munkáia, aki a kötet anyagát válogatta, sajtó alá rendezte és jegyzetekkel látta el. Élmenyszámba megy áttekinteni a kötet nyomán a színjátszás békéscsabai történetének 1845 előtti főbb állomásait. A közbirtokossági testület közgyűlése 1875. január 25-én határozatot hoz a Casino és a polgári kör régi épületének lebontására, illetve helyettük egy a színjátszást is a falai közé fogadó nagyobb létesítmény építésére. 1879 elején áll a Vigadó, s véget ért a békéscsabai színészet „hőskora", a füstös vendéglőben kínlódó társulatok időszaka ; az állandó, 600 férőhelyes kőszínház új idők felé vezet. 1879. március 8-án a csabai műkedvelő színjátszók Szigligeti a „A falusiak" c. 3 felvonásos vígjátékával nyitják meg, avatják fel Thália templomát Békéscsabán. Majd a jobban szervezett, nagyobb megragadó erőre képes társulatok találtak otthonra itt, s a művészi élményt olykor magaslatokig vezették a vendégszereplő, országos hírű nagyok: Molnár György (1881), Blaha Lujza (1889) Jászai Mari (1891) stb. Kialakult, elevenné lett a kultúra egy rendkívül fontos őrhelye! Újabb, ívelő szakaszhoz vezet, hogy a Vigadót a helyi igazgatóság (községi elöljáróság) veszi tulajdonába, létrejön a békéscsabai Színügyi Bizottság s ami mindennél fontosabb, a „színügyi alap" 1890-189 i-ben. 1900 novemberében a továbbfejlődés új lehetőségét teremtik meg elmés kezdeményezők. A Békéscsabáról elindult gondolat 1904-ben tetté érik, létrejön a csabai központi „Alföldi Színikerület" Kalocsa, Cegléd, Kiskunfélegyháza, Szentes, Szarvas, Gyula, Békéscsaba stb. helységeket magában foglalandó, hogy az 1-2 hónapig tartó szezonokból a kerületben teljes színi évad alakuljon ki. Ez a laza koordináció a legszínvonalasabb társulatoknak - ha vándorolva is - biztos bázist teremt, különösen, amikor a kezdeményezők szemében pusztán eszköz a kerület, a színházkultúra támogatására elengedhetetlen kormányzati és helyi pénzforrások szolgálatba állításának eszköze. 1927. május 7-én megünneplik Békéscsabán a Városi Színház alapkőletételének 50. évfordulóját. 1942. április 13-án a Körösvidék c. békéscsabai lapban megjelent a színházi szakember szezonzáró nyilatkozata: „A csabai nép igényes, jó társulatot és jó előadásokat kíván s ez helyes. Szeretném hinni, hogy nincs messze az idő, amikor állandó színtársulata lesz ennek a városnak". S úgy lett, amint elhallgattak a II. világháború fegyverei: az 50-es évek közepétől a Békés megyei Jókai Színház állandó társulata egy kontinuitás hordozója. A XIX. század második felében gyújt mécset a színházművészetnek Békéscsaba civis lakossága. A „Bibliotheca Bekesiensis" 18. kötete nagy biztonsággal láttatja, hogy az érdeklődés a színház iránt nem formális, nem az önfeledtetés-keresés a jellemző, nem csak a „kikapcsolódás" a motiváló elem, hanem valami alig érthető belső indíték, amely ítélőképességgel párosul. Az itt szóbanforgó társadalmi réteg anyagi jóléte pipafüstként szállhatna el, miként a középkorvégi spanyol nemeseké, de ez a sziget maradandót alkotott. Jászai Marit méltóképpen ünneplik Békéscsabán s a többieket is. A helyi újság, a Békés megyei Közlöny kéznél tartja azt a tollforgatót, aki értően adja vissza a színpadon vibrálót. S ezek után egy remek tanulmánytémát is kínál a Rózsa Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola két új kötete, hogy t.i. mi okozza a nagy ellentmondást : ugyanaz a közeg, amely élteti a színházkultúrát Békéscsabán, miért fordul szembe a gimnázium létével? A Békés megyei Közlöny 1879. március 517