Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 4. szám - SZEMLE
A helytörténetnek és némiképpen a néprajznak önálló csoportként való beiktatása különösen következetlen. Hiszen ezek a tudományágak valamivel foglalkoznak, s minket éppen ez a tárgy: a történelem meg a népélet (amely szintén történeti folyamat) érdekel. Voltaképpen minden történelem, ami ebben a bibliográfiában tételként szerepel! Helyes lett volna tehát a helytörténeti és néprajzi műveket a tárgyuk szerinti szakba szétosztani. A megyei, városi és községi monográfiákat pedig az általános részbe, a kötet elejére tenni, ahogy a bibliográfiákat helyesen tette is. Nincs recept a helyismereti bibliográfiák szakrendjére, de vannak meggondolandó alapelvek, amelyeket aligha lehet ma már mellőzni, csupán leleményesen kell alkalmazni a helyi viszonyokra. Elképzelhető az egyetemes tizedes osztályozás szerinti besorolás. Követheti valaki - megváltoztatva a megváltoztatandókat - a hatkötetes Budapestbibliográfia szakrendjét. Az említett szolnoki bibliográfia (1974) a következő rendben adta anyagát: Általános művek Természeti viszonyok Gazdasági viszonyok Turadalmi és politikai élet Egészségügy Művelődés Történelem Szépirodalom Itt is van következetlenség (pl. az egészségügy kiugratása vagy a történelem hátravetése), de főként további elosztásaival rugalmas szerkezetet, jól áttekinthető rendet tud teremteni. A Gazdasági viszonyok alatt pl. alcsoport a vízügy, mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, közlekedés. Valamennyi még tovább tagolódik ésszerűen, természetesen. A Társadalmi és politikai élet alatt találjuk a következő alcsoportokat: statisztika, demográfia, szociológia, szociográfia, társadalmi és tömegszervezetek, pártok, közigazgatás. Szerintem az egészségügy is elfért volna alatta. A körmendi bibliográfia (1976) még hívebben tükrözi a valóságot. Öt fő fejezete van; az ötödik elüt az előbbiektől, mert a hírlapok és folyóiratok bibliográfiáját adja. A négy szakcsoport logikus: általános rész (a történelemmel kezdi, itt adja a régészet, néprajz, földrajz, stb. anyagát is); gazdaság (ezen belül ipar, közlekedés, kereskedelem, vendéglátás, idegenforgalom, pénzintézetek, mezőgazdaság ; valamennyi további alosztással); társadalom, politika és közigazgatás (itt sorolja föl egyebek közt a lakásfejlesztés, egészségügy tételeit is!), végül a kultúra (két nagy alcsoportban: oktatás és közművelődés, szintén további tagolással). Azt hiszem, ez az ésszerű, jól átgondolt - persze még tovább finomítható és a helyi sajátosságok szerint módosítható - közlési rend, mert ez felel meg az alap és a fölépítmény természetes viszonyának. Tehát a megyei, városi, községi helyismereti bibliográfiák alapszerkezetéül ez a sorrend kínálkozik: Általános művek (bibliográfiák, monográfiák, kézikönyvek stb.) Természet (földtan, földrajz, növénytan, állattan stb.) Gazdaság (mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, közlekedés stb.) Társadalom (statisztika, politika, igazgatás, egészségügy stb.) Művelődés (oktatás, közművelődés, sport stb.) Ezt az általános vázlatot célszerű több lépcsőben logikusan tovább bontani a lehető legkisebb egységekig. Amíg három rokon tétel akad a bibliográfiában, addig lehet szűkíteni a tárgyi tagolást. Csak ennek fogytán folyamodhatunk másfajta sorrendi elvhez. De itt is először az időrendi elv jön: legjobb, ha a tárgy szerinti időpont az alap, ennek híján a megjelenés időpontja. S csak legvégső esetben jöhet szóba a szerzői vagy kezdőszói (rendszói) betűrend! S ez a másik nagy kifogásom e bibliográfia ellen. Mikor már a hazai bibliográfiai gyakorlat végre túl van a betűrend babonás tiszteletén; mikor már uralkodóvá vált az a nézet, hogy a betűrendnek csak a mutatóban van helye, akkor egy ilyen értékes, hasznos kiadványban szembetalálom magam ismét a betűrenddel mint rendező elvvel! Annyiszor megírtam már a Könyvtárosban, de a Békési Életben is, hogy a betűrend mechanikus valami, anyagközlésben nincs szerepe; hiszen nem aszerint keresem a művet, hogy Beck Zoltán írt az orosházi háziipari szövetkezetről (57. tétel), hanem vagy Orosházát, vagy a háziipart, vagy a szövetkezetet keresem, tehát ilyen kategóriákon belül. Ha meg véletlenül mégis Beck Zoltán műveire vagyok kíváncsi: a mutató azért van! A lexikális jellegű fejezetekben, itt pl. az Életrajz, munkásság címűben van szerepe a betűrend523