Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - SZEMLE

venské etnické skupiny v Mad'arsku); Krnpa András a Békés megyei szlovákoknak a halállal és a halottal kapcsolatos hiedelmeivel ismerteti meg az olvasót (Povery súvisiace so smrt'ou a umrlcom u Slovákov v Békésskej zupe); Ujváry Zoltán a magyar nép Jánosík-hagyományát elemzi (Mad'arská tradícia o Jánosíkovi); Janecskó János a csanádalberti lakodalmi szokásokról ír cikket (Slovenské svadobné zvyky v Canádalberte); Dedinszky Gyula a békéscsabai tanyák szlovák parasztjainak világát dolgozza föl (Zivot slovenskych sedliakov na cabianskych salasoch); Tábori György a Békés megyei szlovákok ködmönét mutatja be (Kozuchy Slovákov v Békésskej zupe), és érdekes dolgokat állapít meg Petik Rezső a hegyközi drótosokról (Drotári z Hegy közű). Mintegy 60 kép, 20 kotta és térképek egészítik ki az ízléses kivitelű első kötetet. Az 1979-es szám bővebb terjedelme lehetővé tette, hogy a hazai szlovákság népi életének még több színes leírása kapjon benne helyet. A szlovák nyelvű dolgozatokat gazdag irodalomfelsorolás, az adatközlők ismertetése, magyar és német nyelvű rezümé követi. A szintén jó minőségű papíron nyomtatott esztétikus kiadványban a szövegek tartalmi megértését, a szemléltetést 4 térkép, 2 adattáblázat, 39 rajz, 70 fénykép, 17 kotta és 3 levéltári anyag szolgálja. Vajkai Aurélnak a Pest környéki szlovák népi építkezésről (Slovenská l'udová architektúra v okolí Budapesti) írt 24 oldalnyi dolgozata átfogó, a szlovákok által is lakott vidék községeinek helyileg kialakult, sajátos építkezési formáit veszi sorba. Magyar és német ajkú lakosság között él itt a szlovákság. Térképek, kiváló rajzok és a három ott élő nemzetiség létszámát faluként föltüntető táblázat teszi lehetővé, hogy eligazodjunk az ide szintén a XVIII. század folyamán betelepült szlovákok utódainak építkezési módjaiban. Tábori György tanulmánya a tótkomlósi menyasszonyi jegyajándék és kelengye juttatásáról szól (Snubny dar a vybava nevesty v Komlóái). A mintegy 20 oldal terjedelmű dolgozat két egészoldalas képet és a szerzőre jellemző műgonddal készített egyéb fotókat foglal magába. Külön érdekessége a tanulmánynak: négy jegyzék bemutatása a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben kistafírungozott lányok hozományáról. Lanti Eszter arról ír 24 oldalon, hogy miként dolgozták föl a kendert Pest és Nógrád megye néhány szlovák községében (Spracovanic konopí v nicktorych slovenskych obciach Peätianskej a Novohradskej zupy). Bár a paraszti kenderfeldolgozás viszonylag hosszabb ideig volt általános, mint egyéb tevékenység, végül ez is folklorisztikussá vált. A szerző jó áttekintést ad a kender termesztése és földolgozása folyamatairól, a maga készítette fényképekkel szemléltetve a leírtakat. Dedinszky Gyula a csabai kolbász készítését (Cabianska klobása), a híressé vált disznóölési termék „életrajzát" ismerteti dolgozatában. Már tanulmánya elején kifejti, hogy az 1718-ban Csabára települt szlovákok szociális helyzetüknél fogva nem hozhatták magukkal a kolbász készítésének módját, de az 1753-ban másodlagosan Nyíregyházára költözöttek sem ismerték még. Csak a múlt század második felében vált tömegessé a sertéstartás, és alakult ki a ma ismert csabai kolbász készítése. A mintegy 26 oldalnyi tanulmány fényképmellékletei ugyan nem mutatnak ki külön szlovák jelleget, de néprajzilag talán ez is érdekes: az önellátó csabai népélelmezés a nagyfokú asszimiláció ellenére is valami sajátosat, „csabait" alkotott, létrehozói pedig nagyrészt mégiscsak az ottani etnikai csoport tagjai. Természetesen számításba kell venni pl. az orosházi magyarok vagy a Békés megyei németek kolbászának készítési módját is. Gunda Béla a Bükk hegységi szlovákok hiedelmeiben élő mitikus lényekről közöl tanulmányt (Mytické bytosti v poverách Slovákov zijúcich v Bukovom pohorí). Az ottani lakosság még napjainkban is főleg erdei munkából, mészégetésből és faszénégetésből él, bár a férfiak jó része a Miskolc környéki üzemekben dolgozik. A tanulmány a Biikkszentkereszten, Bükkszentlászlón és Répáshután élő emberek mitológiai hitvilágát dolgozza föl viszonylag rövid, de tartalmas összeállításban. Krupa Andrásnak az Intraetnikai és interetnikai kölcsönhatások az eleki szlovákok karácsonyi ünnapkörében (Intractnické a interetnické vzájomné vplyvy v cykle vianocnych sviatkov u Slovákov v Eleku) c. tanulmánya az 1946-ban Békéscsabáról, Mezőmegyerről, Gerendásról, Tótkomlósról az akkori háromnemzetiségű Elekre települt szlovák családok téli hiedelem- és szokásköréből ad képet. Vizsgálata eredménye megerősíti, hogy a megváltozott gazdasági, társadalmi körülmények, a foglalkozás- és műveltségbeli különbségek, az általános integrálódás nem kedvez a néprajzilag értékes hagyományok továbbélésének. A dolgozat olvasá503