Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - SZEMLE

vezető, illetve ezekből kiinduló fejlődésvonal kutatása mennyire fontos feladata a történetírásnak. Az is feltételezhető, hogy a majdani monográfia írásakor a mostani útbaindító kötet és a kiegészítő kutatás sem hoz bizonyos kérdésekben megnyugtató eredményt, éppen a lokális értékű források hiánya miatt. Ilyen esetekben az analógia sokat segíthet, s ezzel a módszerrel bátrabban lehet élni, mint a tanulmánykötet némely szerzői azt tették. Természetesen többet kell gondolniuk majd az értékelésre, a mérleg megvonására is, ami a monográfia esetében már egyértelmű követelménnyé válik. Egészében véve a szeghalmi tanulmánykötet színvonalas és hasznos vállalkozás. Jó példája annak, hogyan kell és lehet helytörténetet művelni úgy, hogy a provinciális szemléletmód nc homályosítsa el a történeti tisztánlátást. Tanulsága annak is, hogy vidéken, egyetemi központtól távolabb is lehet történetírói műhelyt kialakítani, ha ehhez akadnak olyan megfelelő szervező egyéniségek, akik a helyi erőkön túl, mozgósítani képesek más országrészek szakembereit is. Persze az országos tudományos vérkeringésbe való bekapcsolódás munkájához szükséges a helyi társadalmi és tanácsi szervek megértő támogatása is. A szeghalmi kötet annak is bizonyítéka, hogy a helyi vezetés egészséges és követendő kultúrpolitikát folytat: a tartalmában gazdag és formájában ízléses tanulmánykötet erkölcsi és anyagi támogatását kezdettől szívügyének tekintette. Bakay Kornél: A magyar államalapítás Budapest, 1978. 241 oldal. Gondolat Kiadó. Magyar História PETROVICS ISTVÁN Örömmel tapasztalhatjuk: a Magyar História sorozat, melynek elsődleges célja, hogy a szélesebb olvasóközönség számára is közérthető, de ugyanakkor tudományos igénnyel megírt köteteivel korszerű és reális értékelést adjon népünk történetéről, a késő középkori cs újkori tárgyú munkák után egy kora középkori témájú könyvvel gyarapodott. Figyelemre méltó Bakay Kornél műve azért is, mert a koronázási jelvények hazakerülése következtében a magyar államalapítás problematikája — mely laikusokat és szakembereket egyaránt régóta foglalkoztat - ismét az érdeklődés homlokterébe került, s a megélénkült kutatást jelző, kimondottan tudományos alapvetésű publikációk mellett ez az egyetlen olyan jellegű kiadvány, amely a nagyközönség igényeinek tekintetbe vételével igyekszik átfogó képet adni a Kárpát-medencében megtelepült magyarság X-XI. századi történetéről. Szükséges e két évszázadnyi periódus vizsgálata, hiszen a kutatás már régen tisztázta, hogy az államalapítás nem szűkíthető le egyszerűen István megkoronázására, hanem egy olyan hosszabb fejlődés eredménye, melynek kezdetei az István király előtti korra nyúlnak vissza, s az államszervezet teljes kiépítése, illetve megszilárdítása pedig a XI. század végéig is elhúzódott. Úgy érezzük, nem szerencsés, hogy a szerző e történelmi folyamat kezdetét és befejező szakaszát szinte csak utalásszerűén tárgyalja. A kezdetek vonatkozásában ezt azért említjük meg, mert így nem tudatosodik kellőképpen az olvasóban, hogy a magyarság volt az egyetlen olyan nomád (vagy félnomád) nép, amely eljutott az államalapításig, s a hunoktól, avaroktól eltérően be tudott illeszkedni Európa népei közé. Ez egyben fennmaradásának zálogát is jelentette. Az államalapítás befejező szakaszát illetően hiányérzetünk azért támad, mert a XI. századi hercegségre (dukátus) vonatkozó lakonikus megjegyzések következtében elsikkad e fontos intézmény azon szerepe, melyet a feudalizációs folyamat teljessé tétele irányában fejtett ki. Az államalapítás korának kutatója cseppet sincs könnyű helyzetben. Munkáját nehezíti egyrészt a rendelkezésre álló forrásanyag csekély volta, másrészt pedig az a körülmény, hogy a témába rejlő aktuálpolitikai mozzanatok gyakran befolyással voltak a kutatók véleményalkotásának objektivitására. Ennek következtében pedig káros beidegződések keletkeztek a szakemberekben és az érdeklődőkben egyaránt. Ugyanakkor nem szabad meg500