Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 4. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bilibok Péterné: Adatok Tessedik Sámuel haladó egyházpolitikai nézeteiről
vetni, kiknek neveltetésünket, s így egész életünk tudományos és erkölcsi alapját köszönhetjük, s kik iránt a legnagyobb hálával tartozunk? Azok záratnának ki a presbytériumi tanácskozmányokból, kiknek ügyességére ifjúságunkat bízzuk s kiknek tanácsával sok hiányok megjavításánál élhetünk? -"". Ebből a felszólalásból is látszik, hogy nagyrabccsiilte a tanítói hivatást, sokra értékelte a tanítói munkát és a művelt tanítót. Egyúttal az is kitűnik belőle, hogy az alsófokú iskoláknak nagy szerepet tulajdonított. A felszólalás tükrözi Tessedik álláspontját: az alsófokú iskolák döntő jelentőségűek az iskolarendszerben, bennük történik meg az előkészítés a felsőbb tanulmányokat biztosító iskolákra. Mindezeken túl Tessedik szavai azt mutatják, hogy nagyon jól ismerte a korabeli iskolarendszer gyakorlatát, de tisztában volt a tanítók hátrányos helyzetével is. Erről a nagy gyakorlati tapasztalatról tett bizonyságot az egyház és iskolalátogatások problémájának tárgyalásakor is. Amikor egy felszólaló azt fejtegette, hogy e látogatásoknak semmi értelmük nincs, Tessedik félbeszakította a beszélőt (aki egyébként nem volt más, mint Ráth Mátyás) és azt mondta, hogy nagyon is sok haszna lehet az ilyen látogatásoknak (természetesen, ő az iskolalátogatásokra, ellenőrzésekre gondolt), ha helyesen és célszerű szempontok alapján végzik őket. 1 2 Az iskolai vizsgálatokról hozott határozatok létrejöttében, amelyek főleg a tanítók munkájának ellenőrzésére vonatkoztak, Tessediknek aktív része lehetett. 1 3 A zsinat résztvevői között Tessedik Sámuelnek olyan személyes ismerősei is voltak, akik már jártak Szarvason és ismerték iskolaszervező törekvéseit. Pongrácz Boldizsár, a pest-békési egyházmegye felügyelője az 1787-ben Szarvason tartott csperessegi gyűlésen nagy elismeréssel szól Tessedik munkájának eredményeiről az iskolai oktatásban. Tagja volt annak a vizsgáló bizottságnak is, amely a Tessedik elleni első támadáskor a szarvasi iskola munkáját ellenőrizte, és Tessedik ekkor fényes elégtételt kapott. A zsinaton több kérdésben voltak hasonló véleményen, noha Pongrácz Boldizsár indítékai egészen mások voltak. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy Pongrácz a zsinaton a nemesi pártot képviselte, a világi (mágnás) irányítást védelmezte, s azt a javaslatot támogatta, hogy az egyes gyülekezetek ne legyenek önállóak, hanem függjenek az esperességtől. Nem a „papi" vezetéstől félt, hanem azért aggódott, hogy éppen az ő egyházmegyéjében, főleg a telepes helységekben kevés tanult nemes ember van, s így sok községben a lelkészen kívül nincs senki, aki az egyház kormányzásában közreműködhetne. Valószínűleg attól tartott, hogy így a vezetés a nem nemesek, esetleg éppen a plebejus rétegek kezébe kerülhet. Később éppen ettől indíttatva javasolta egy gimnázium felállítását az egyházmegye területén. Talán éppen Tessedik iskolájának ellenlábasaként? A zsinat úgy döntött, hogy a határozatokat fel kell terjeszteni a királyhoz jóváhagyásra. E célból küldöttséget választottak. Figyelemre méltó, hogy míg a főnemesi deputációjelöltek vonakodva fogadták el a megbízatást, Tessedik szívesen vállalkozott a kiküldetésre. Tekintélye volt az udvarnál, ismerte II. Lipótot. Bízott az ügy sikerében, noha már kezdett kiábrándulni Bécshez fűződő reményeiből. Nem hitte már feltétlenül, hogy a király csak jó és helyes intézkedéseket hozhat, amelyek népe javát szolgálják. Ezt a változást tükrözi a zsinaton tanúsított magatartása. Igen határozottan képviselhette már előzőleg is az unió ügyét, ha annyira „találva érezte magát" Radvánszky Ferenc kijelentésétől, hogy az egész zsinatot meghökkentette szenvedélyes felszólalásával. Szeberényi Andor 80 év múlva is azon kesereg könyve befejező részében, hogy a francia forradalom eszméi a zsinat szónokain keresztül behatoltak az egyházi törvényhozásba, s ezért volt eredménytelen a tanácskozás, ezért nem hagyta jóvá a határozatokat a király. II. Lipót azonban maga is tanácstalan volt ebben a dologban. Tanácsosaitól ellentmondó javaslatokat kapott. Batthyányi érsek a „divide et impera" elve alapján ellene volt az uniónak, az osztrák államférfiak viszont úgy látták, hogy egy kézben tartva jobban lehet irányítani a protestánsokat. A magyar főnemesség részéről lépések történtek az unió megakadályozására. Az evangélikus főurak viszont évekig szorgalmazták a kánonok elfogadását, de sikertelenül. Az egyházi vezetők túl radikálisnak tartották a zsinat határozatait, s ezért kerékkötői voltak az uniónak. Még jóval később, 1832-ben Szeberinyi János latin nyelvű könyvében, 1 4 de Szeberényi Andor 1869-ben is meglehetős ellenszenvvel ír a zsinati eseményekről. Nyilvánvaló, hogy nagyon erős túlzás a zsinati vitákat a francia forradalom hatásának tulajdonítani, mint ezt Szeberényi tette. De igaz az, hogy a felvilágosodásnak nagy szerepe volt a protestáns unió eszméjének kialakulásában. Az uniót olyan emberek támogatták, akik európai látókörrel rendelkeztek, s közelről is találkoztak a nyugat487
