Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - MŰVELŐDÉS - Elek László: Az Orosházi Juhász Balázs Gyűjtőklub és évkönyvei

azonosulni nem tudó ambiciózus féltehetség is. Bizonyosan sokan vannak ilyenek a Művészeti Alap által nyilvántartott több mint 3600 hivatásos képző-, ipar- és tervezőművész között, nem beszélve arról a kb. 15 ooo-rc tehető „amatőr-művész"-ről, akiket Dr. Szabó Imre emleget sok igazságot tartalmazó, vitára késztető dolgozatában. Ezt a művészeti válságot nemcsak a festészet új funkciójának és korszerű témáinak a keresése idézte elő. A teljes válsághoz objektív tényezők is hozzájárultak. Mindenekelőtt a kiemelkedő eredményeket produkáló építészet, amelyről azt mondottuk fentebb, hogy szinte egyedül tudott új utat törni magának korunk művészetében. Mindezt a szaktudományokhoz és azok technikai követelményrendszeréhez, a modern termelőeszközökhöz és anyagokhoz: vas, beton, üveg, hasznosítható műanyagok, előregyártott elemek, panelek stb. való erőteljes kötődése és azok szakszerű felhasználása magyarázza. Ezek befolyásolták a korstílust, ezektől függött az egyes épületek cs építmények formai kivitelezésének a módja és lehetősége, hiszen egyetlen építész sem függetleníthette magát használatuktól. Nos, a modern épületek szűk lakószobáiból nemcsak a régi nagy méretű bútorok, hanem az ún. enteriőr-festészet képei is egyre jobban kiszorultak. A nagy falfelületeket szekrénysorok és egyéb bútorok töltik be, a megmaradt kis területeket apró mütyürkék és szépen bekeretezett családi képek. Csak alig-alig kerül egy-egy kép a falra. így követeli egyrészt a szokás, másrészt a takarékosság - az új lakások árának törlesztése. A lakást díszítő festészet termékei iránt a lakásépítési program imponáló teljesítése ellenére is megcsappant az igény. A művész nyelvére áttéve, azt jelenti ez, hogy konkrét megrendelés nélkül nem nagyon érdemes magánvevőkre alapozni. Ki tudja, elkel-e a kép? Korszerű-e a téma, a hagyományos portré, a tájkép és a csendélet? Lehet-e és szabad-e új látásmóddal közelíteni feléjük, amikor Benczúr Gyulák, Barabás Miklósok, Munkácsyk, Orlay Petricsek, Rippl Rónáik, Markó Károlyok, Paál Lászlók, Szinyei Mersék, Mednyánszkyk, Koszták stb. már rég példát adtak a minőségi szintre és a klasszikus művészi felfogásra? Olykor még a konkrét megrendelés sem ad biztosítékot. Emlékezetes annak az ifjú művésznek az esete, akitől a megrendelő ja vakorabcli asszony nem volt hajlandó átvenni az elkészített portrét, mert nem fogadta el annak modern stiláris megoldását. A művészi válságnak tehát ilyen eredője is van, amint erre Székely János figyelmeztetett Egy rögeszme genezise című tanulmánykötetében, amelyből eddig is több gondolatot kölcsönöztünk. Hogy aztán lesz-e reneszánsza az enteriőr-festészetnek, s milyen formát nyer majd: megváltozhat-e, megújulhat-e bizonyos belső erők és szenvedélyek kényszerítő hatására, vagy arra kényszerül, hogy hátat fordítson a hagyományos témáknak, s megelégedjék azzal, hogy hivatali szobák, gyűléstcrmek, szállodai és éttermi helyiségek színhatást erősítő, központilag vásárolt produktuma legyen? Ezt a jövő dönti el. Ez esetben természetesen fel kell adnia eredeti funkcióját is. Szeretném, ha úgy fogadnák az illetékesek soraimat, hogy belőlük sem akadékoskodást, sem megfellebbezhetetlen szakvéleményt nem olvasnának ki. Műkedvelő vagyok én is, aki elsősorban az irodalom nagy szemléletváltásait követem erőmtől és szerény adottságaimtól függően nyomon. Nem tartom és nem is tarthatom megcáfolhatatlanoknak állításaimat. A maguk nemében cseppet sem okosabbak és bölcsebbek a Dr. Szabó Imréénél, akinek számos állítását magam is osztom és vallom. Legfeljebb csak más oldalról közelítve világítottam meg a jelenséget, hogy egy lépéssel közelebb juthassunk az igazsághoz. * Az új évkönyv dolgozatainak a minőségi színvonala - minden kétséget kizáróan - magasabb, mint az eddigi füzeteké. A szóbeli és írásbeli megnyilatkozásoknak ez a növekvő igényessége szép és dicséretes dolog. Mégsem tudja ez a kézzelfogható plusz érzete sem elhallgattatni bennem azt a kívánságot: térjen vissza a jövőben a klub az eredeti gyakorlathoz, s tegye belterjesebb témák gyűjteményévé újra az évkönyvet. Általuk jobban szolgálja alapvető feladatát: a népi-nemzeti gyökerek iránti tisztelet megalapozását, a tudatosabb honvállalás elősegítését. Urbanizációs korunkban nem a vidékiség, nem a táj feladása, nem a múlt megtagadása, hanem a szülőföldön (munkahelyen) való helytállás jelentheti és biztosíthatja az okos fejlesztést. Más szóval 472