Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 4. szám - HETVENÖT ÉVE SZÜLETETT MENDÖL TIBOR FÖLDRAJZTUDÓS - Juhász Irén: A Csolt-nemzetség monostorának története
A Csolt-nemzetség monostorának története JUHÁSZ IRÉN Békés megye legrégibb történetét a régészeti leletek alapján ismerhetjük meg; a terület az emberiség történelmének korai időszakától kezdve lakott volt. A történeti korokból közvetett tudósítások egészítik ki a régészeti leleteket, a IX. század végi magyar honfoglalás idején őseink e vidéket is megszállták, birtokukba vették. A bomló ősközösségi viszonyok között élő magyarok letelepedése nemzetségenként (törzsenként) történt. Megyénk középkori múltjának kutatása vezetett el a Vésztő melletti Mágori-dombhoz. A Vésztőtől nyugatra levő dombon 1968-ban megkezdett, majd 1970-től minden évben folyamatosan végzett és 1978-ban befejezett régészeti ásatás eredményeként ismertté vált Békés megye első birtokos nemzetségének, a Vatától származó Csolt-nemzctségnek a monostora. Az általános történeti adatok mellett igen kevés azoknak a feljegyzéseknek a száma, melyek a monostorra vonatkoznak; így az ásatás folyamán összegyűjtött és rendszerezett sok új adattal bővítve állítható össze története, mely egyben a megye korai Árpád-kori történetének ismeretét is gazdagítja. A mai Békés megye nagy részét a X. században a Csolt-nemzetség (Vata) vette birtokába, vezetői kisajátították a békési földvárat. A nemzetség területén hosszú időn át fennállott a pogány főnökök vezette nemzetségi társadalom. Vatának, a nemzetség akkori vezetőjének 1046. évi lázadása éppen ennek fenntartása mellett és a megkezdődött feudalizáció ellen történt. Vatát - nemzetségfői hatalma megtartásában - már nem István király államszervezése akadályozta, hanem Péter királyé. Az 1046. évi megmozdulást Péternek a feudalizmust és a kereszténységet terjesztő törekvése váltotta ki. A lázadás leverése, melynek az adott időben törvényszerűen be kellett következnie - a nemzetség területén, Békés megye területének nagy részén - alapot teremtett a nyugati kereszténység és ezzel együtt a feudalizálódás térhódításának. Ennek első szervezeti lépéseit az állami és egyházi igazgatás szerveinek megteremtése, a dukátus (hercegség) létrehozása jelentette. Feltehetően I. András műve volt a bihari püspökség létrehozása, mely nagy részben a bihari, békési és kis részben a zarándi területeket foglalta magába, tehát Vata szállásterülcte is beletartozott; ez 1046-1049 táján történhetett, egyidejűleg a megye megszervezésével. Vata szállásterületét részint Bihar, részint Békés várához csatolták, ily módon Bihar és Békés megye alakult ki. Közös határuk a Nagy- és Kis-Sárrét területén az egész középkoron át ingadozott. A dukátus a XII. század elején megszűnt, mégis 1203-ban Imre király örökre a váradi egyháznak adta az egész Bihar megye falvaiból és piacaiból befolyó vám kétharmad részét, mind Bihar, mind Zaránd és Békés körül. Ebből az tűnik ki, hogy ebben az időben Békés és Zaránd megye, Bihar megye része lenne. Ezért nincs különösebb jelentősége annak, hogy a bihari-békési megyehatár Vésztő közelében húzódott. 441
