Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 4. szám - HETVENÖT ÉVE SZÜLETETT MENDÖL TIBOR FÖLDRAJZTUDÓS - Somogyi Sándor: Mendöl Tibor emlékezete

Mendöl Tibor emlékezete SOMOGYI SÁNDOR „Lenn a Nagy Alföldön van egy kis falu, Minden háza csinos, szép fehér falú, Szép, fehér házakkal rendes házsorok, Róluk szorgalom és jólét mosolyog. Magyar ember rakta jó fecskefalát, Magyar ember lakja, mind régi család, Magyar a beszéde, magyar a hite, Látszik, hogy nem a szél hajtotta ide." Ebben a Vargha Gyula feledhetetlen soraival is jellemezhető községben, Nagyszénáson szü­letett ezelőtt 75 évvel, 1905. május 5-én Mendöl Tibor, az egyetemes magyar tudománynak ma már kevesektől ismert és még kevésbé értékelt kimagasló nagy alakja és munkása. Csak 14 éve halott, de az ifjabb geográfus generáció már hírből is alig ismeri. Dc mi, akik ide, szülőhelyéhez elzarándokoltunk, őszülő fővel, életünk delén, vagy azon is messze túljutva, még látjuk őt magunk előtt. Pedánsan öltözve, mosolygós arccal cikázik az előadóterem táblája előtt. Kitűnően tagolt, jól hangsúlyozott mondatokkal, dinamikus lendülettel ma­gyaráz és villámgyorsan írja a fonetikusan ejtett idegen nevek pontos helyesírását a táblára. Akiknek szerencséje volt látni és hallgatni őt, azok előtt így maradt meg Mendöl professzor úr arcképe és így marad meg most már az utókor számára is. Mert ma már csak egyre gyé­rülő kis sereg ápolhatja emlékének szélesebb tárházát és ez a sereg is minden évvel fogyatko­zik. Szülőházának emléktáblája előtt állva emlékezzünk most a nagyműveltségű, mindig segítőkész szerény emberre, a hivatása magaslatán álló kutató geográfusra, tisztemnek meg­felelően a Magyar Földrajzi Társaság egykori kitűnőségére és elnökére, valamint a tanítvány el nem múló tiszteletével közel 40 egyetemi évfolyam nagyhírű és nagyhatású professzorára. Ha élete útját áttekintjük, egy kivételesen eleve elrendelt, a földrajztudomány iránt elkö­telezett ember töretlen fejlődésű, nagyívű pályáját látjuk benne megvalósulni. És valóban ilyen is volt ez az élet, de sok-sok küzdéssel és nem is kitérők nélkül. Az indulása a nagy­szénási paplakból szerencsésnek mondható, mert művelt, széles látókörű szülők óvó szere­tete vette körül bölcsőjét. így ez a paplak is, mint annyi más hazánkban és máshol is a Föl­dön - bázisává válhatott egy nagyra hivatott életmű kibontakozásának. A nagyrahivatottságot a gyermek Mendöl azzal is elárulta, hogy jóval iskolás kora előtt már folyékonyan olvasott, később pedig rendkívüli érdeklődéssel viseltetett a térképek iránt. Efféle vázlatokat korán kezdett maga is rajzolgatni. Az érlelődő fiú nemcsak környe­zetét figyelte éles szemmel - későbbi munkái tanúsítják, hogy milyen mélyen vésődtek em­lékezetébe szülőföldje emberi-társadalmi-gazdasági és az azokat befolyásoló természeti kap­csolatai - hanem valódi könyvbúvárként távoli tájak életét is nagy szorgalommal tanulmá­nyozta. Ezt az érdeklődést szüleinek módjuk volt kielégíteni s így már szarvasi gimnazista korában bejárta hazánk és a szomszédos országok széles területeit. Korán sor került a pálya­•Avatóbeszéd születésének 75. évfordulóján, emléktáblájának felavatásánál, Nagyszénáson. 434

Next

/
Oldalképek
Tartalom