Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Elek László: Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez
Adatok Békés megye háromnegyed évszázadának kultúrtörténetéhez (Fülöp Géza: A magyar olvasóközönség a felvilágosodás idején és a reformkorban című monográfiája nyomán) ELEK LÁSZLÓ Az Irodalomtörténeti Könyvtár 33. köteteként az Akadémiai Kiadónál 1978-ban megjelent monográfia írója - a nagyobbára nyomtatásban is megjelent gazdag forrásanyag ellenére is - kifejezetten nehéz és újszerű feladatra vállalkozott. Azt tűzte ki célul, hogy a magyar felvilágosodás időszakának és az azt követő reformkornak kulturális keresztmetszetét az olvasóközönség kialakulásának történeti fejlődése tükrében láttatja meg. Szokatlan és újszerű a feldolgozásnak ez a neme, jóllehet tagadhatatlan, hogy néhány irodalomtörténészünk (Alszeghy Zsolt, Farkas Gyula, Kulcsár Adorján stb.) - ahogy erről bevezetőjében a szerző maga is beszél - szellemtörténeti módszerekkel ugyan, már a felszabadulás előtt is végzett hasonló témájú vizsgálódásokat. Később Komlós Aladár (Irodalmunk társadalmi háttere) folytatta a sort, majd pontosan egy évtizede T. Erdélyi Ilona adott többé-kevésbé hasonló megközelítésű elemzést a reformkor és a közönség viszonyáról „Irodalom és közönség a reformkorban" címmel az Irodalomtörténeti Füzetek 69. számában (Akadémiai Kiadó, 1970.). O azonban csak a folyóiratokra, jelesül a Regélő Pesti Divatlapra figyclmeztett, s azt véve alapul, mutatott rá a kor irodalmi-kulturális életének jellegzetes vonásaira, a közönség ízlésének fejlődésére, a polgárosodást szolgáló periodikák és az olvasók kapcsolatára. Ezt tették valójában a különböző szintű sajtótörténeti kiadványok szerzői is. Fülöp Géza az általunk is említett műveken kívül még félszáznál több forrástanulmányr a hivatkozott kötete bevezetőjében. Ezek azonban vagy kisebb részletkérdéseket taglaltak vagy más céllal megírt monográfiák lévén, csak esetlegesen közöltek egy-két alkalmas gondolatot és adatot, amelyet ő témájának differenciáltabb elemzéséhez hasznosított is. Bizonyos, hogy az irodalmi élet nélkülözhetetlen, szerves részét képező olvasóközönség mennyiségi és minőségi változásainak, társadalmi rétegeződésének, ízlésének, szemléletének, kulturális igényének a vizsgálatával eddigelé keveset foglalkozott a tudomány. Fülöp jól érezte meg ezt a hiányt. Szerencsés kézzel nyúlt témáért, és okosan döntött a vizsgálódás időszakát illetően is. A magyar felvilágosodás és a reformkor háromnegyed évszázada ugyanis olyan zárt egység, amelynek uralkodó vezérelveit a felvilágosodás és a polgári liberalizmus eszmeisége adta. Innen számíthatjuk több fontos intézmény megszervezésén túl pl. a vallásos jellegű könyvkiadás és iskolás műveltség egyeduralmának a megtörését, a szabadabb társadalmi-politikai szemlélet kiformálódását, a népoktatás tananyagának az iskolafenntartók akaratától függetlenített egységesítését is. Az 1777-ben kiadott és többször megújított Ratio Educationis az iskolaügy legfelsőbb felügyeletét ugyanis egyértelműen a korona (a helytartótanács) kötelességévé tette. Előírásait még az autonómiájukat féltő s a rendelet ellen szenvedélyesen tiltakozó protestánsoknak is figyelembe kellett venniük: tankönyveik anyagának összeállításakor nekik is a Ratio elveire kellett helyezkedniük. 42
