Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Szeghalomtól a németellenes partizánharcokig. Fehér Lajos: Így történt (Sipos Levente)

WiMiWI WkUMNTUMOk IMMÍWM SZEGHALOMTÓL A NÉMETELLENES PARTIZÁNHARCOKIG FEHÉR LAJOS: ÍGY TÖRTÉNT Budapest, Magvető Könyvkiadó, 1979. 581 old. SIPOS LEVENTE Az emlékiratok virágkorát éljük s ez nagyon is érthető. Mozgalmas félévszázad áll mögöttünk, a fasizmus nemzetközi előretörése és az ellene vívott küzdelem, a második világháború, a szocialista forradalmak, a szocializmus építése. A nagy társadalmi összeütközések, a gyökeres változások sok tapasztalatot, élményt, gazdag mondanivalót halmoztak fel, sok érdekes életpályát eredményeztek, s az eseményekjelentős szereplői, tanúi közül számosan érezték és érzik kötelességüknek, hogy számot adjanak róluk. Fehér Lajos nagy visszhangot kiváltó könyve is ezeknek a memoároknak a sorát gyarapítja. Egy műnek mindig fontos eleme a cím. A szerzők általában arra törekszenek, hogy olyan címet válasszanak, amely minél többet magába sűrít a könyv lényegéből. „így történt" címmel már féltucatnyi kötet jelent meg hazánkban. Fehér Lajos címválasztása mégis szerencsés, mert összhangban áll a tartalommal, sokat kifejez az emlékiratíró törekvéseiből. Ő maga így fogalmazza meg célját: „fél évszázad ... távlatából kell rögzítenem a későbbi pályafutásomra, politikai fejlődésemre meghatározó, általam lényegesnek tartott családi, társadalmi körülményeket, személyi elhatározásokat, döntéseket. Emiatt szüntelen ellenőriznem, pontosítanom kell az említésre szánt eseményeket, hogy a valóságtól valahogy el ne rugaszkodjam." (5. o.) Gyümölcsöző kettősség húzódik végig a köteten két értelemben is. Az egyik, hogy szerzője nemcsak emlékeire támaszkodó forradalmár politikus és újságíró, de történelem-latin szakos diplomát szerzett szakember is, aki a történész alaposságával, a történettudomány módszereivel és a klasszika filológus pontosságával igyekszik feltárni a második világháború előtti és alatti magyar népfrontpolitika, az ellenállási mozgalom ama fejezeteit, melyeknek cselekvő részese volt. Könyvének meggyőző erejét csak növeli, hogy számos helyen idéz saját korabeli írásaiból és amikor magánál hitelesebb tanút tud megszólaltatni, akkor háttérbe húzódik s másokat idéz, legyen szó akár korabeli harcostársról, újságíróról, akár mai történészről. Jellegzetes módszere tehát az idézetek gazdag beiktatása, kommentálása - s mindezt úgy teszi, hogy közben sikerül megőriznie a személyes hangvételt. A másik kettősség, hogy két idősík van az emlékiratban. Az egyik a múlt, amikor az események lezajlottak, a másik a jelen, amikor a szerző emlékezik róluk. Emlékezése során nemcsak azt írja le, mi és hogyan történt, ő annak idején miként vélekedett a történtekről, hanem mai szemlélete alapján elemzi és értékeli a múltat, s ilyen értelemben újra és újra felbukkan a jelen. Ez feltétlenül növeli a memoár feszültségét, hozzájárul ahhoz, hogy mindvégig érdekfeszítő olvasmány legyen. Olvasmányosságát elősegíti gördülékeny nyelvezete, néhol szépírói erényeket csillogtató, világos stílusa is. Nem véletlenül és nem minden büszkeség nélkül állapítja meg a nyelvi szempontból a nagyszalontai nyelvjáráshoz tartozó Sárrétről: „A régi magyar nyelv kifejezései, szóhasználatai, szépsége, népdalkincse, a régi életmód szokásai éppen ezért - a vidék sok évszázados elszigeteltsége következtében - talán itt maradtak meg legépebben a legutóbbi évtizedekig." (20-21. o.) Fehér Lajos emlékezéseinek első színhelye szülőfaluja, Szeghalom, ahol gyermekkorát és gimnáziumi éveit töltötte. Szeretettel ír szűkebb pátriájáról, nagy kedvvel idézi fel a paraszti életforma sok vonását. A mezőgazdasági munkáról, ételekről, népszokásokról olyan részletek rögződtek meg emlékezetében, amelyek a néprajzi kutatások szempontjából is érdekesek. (A szerző néprajzi adatgyűjtésének eredményeit tartalmazó két füzetét egyébként a megalakulóban levő szeghalmi múzeumra kívánja testálni.) De nemcsak érdekességekről van itt szó, hanem olyan elemekről, amelyek a legkevésbé sem elhanya393