Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Dánielisz Endre: Adalékok a köröstárkányi téli népszokásokhoz

Adalékok a köröstárkányi téli népszokásokhoz DÁNIELISZ ENDRE Település, múlt, lakosság Köröstárkány (Tärcaia) a Román Szocialista Köztársaság területen, Dél-Biharban, a FeketeKörös felső szakaszának bal partján fekszik, Bclényestől (Beius) 4 km távolságra Ny-ENy-ra, a Béli-hegység lábánál. A legközelebbi falu Kisnyégerfalva (Grádinari, régebben Negru), amelytől csak a Körös és árterülete választja el. Tárkány neve - Györífy György szerint (3 :316) - valószínűleg török-tatár eredetű személynév. Legelőször a pápai tizedjegyzék említi 1332-ben. Lakói a XV. század utolsó negyedében (1478) már szőlőt művelnek, gyümölcsöt termesztenek s ezt a foglalatosságukat napjainkig megtartották. Belényeshez kapcsolódva a váradi katolikus püspökség birtoka volt, majd e jogviszony megszűnte után az erdélyi fejedelmek tulajdonába került. Tárkány s a Fekete-Körös völgyi falvak magyar lakossága ennek következtében vette fel a református vallást s 1600-ban már így tartják számon őket. (3:313, 316). Népét pusztította pestis, kolera, háború (3 :3i7), mégis a felső völgy leggazdagabb községe lett. Lakói földműveléssel, szőlő- és gyümölcstermesztéssel, pálinkafőzéssel foglalkoznak. A szövetkezetesítés előtt a tárkányaiknak Belényes és a környező falvak határában voltak földjeik. Saját szólásuk szerint, „birtokaik hét falu határába terjedtek." Előnyös gazdasági helyzetük elsősorban szorgalmuknak és leleményességüknek köszönhető. Asszonyaik, lányaik Aradtól Nagyváradig, Vaskótól Nagyszalontáig felkeresték a heti vásárokat krumplival, gyümölccsel; mikor mire volt szükség. A felszabadulásig az elvándorlás éppen olyan ritka volt, mint a beköltözés. Egymás között házasodtak, ritkább esetben Kisnyégerfalváról, Fencsről vagy más környékbeli faluból. Ipari munkásként senki sejárt városba dolgozni. Falusi mester is csak annyi élt itt, amennyi okvetlen szükséges volt. Társadalmuk zártságával, belterjes életükkel magyarázható az, hogy a Fckctc-Körös-völgyi magyarság jellegzetes népi kultúrája, viselete, építészete, folklórja, hagyományai és szokásai a legtisztábban és a legtovább itt őrződtek meg, itt élnek még ma is. Hálás vagyok a sorsnak, hogy tanítóként akkor kerültem ebbe a faluba, amikor népi műveltségének századunk első felében kialakult állapotát a maga eredetiségében ismerhettem meg. Téli népszokásait is ekkor, 1945-47 között jegyeztem le, amit 1972-ben kiegészítettem. A téli népszokásokról általában Mint Ortutay Gyula írja, „a magyar népet, a falu belső életének törvényeit, életének törvényszerű menetét és a paraszti kultúra alkatát legjobban tán az ünneplő szokások leplezhetik le. A szokásokban és az ünnep magas kedvében egyszerre nyilatkoznak meg a társadalom 356