Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Hentz Lajos: A mezőberényi szlovák női ködmönök

j. kép: A ködmön szabásrajza: a) bal eleje, b) háta, c) jobb eleje, d) ujja, e) nyakprém, f) irha eleje, g) irha vállfej, h) irha hát-oldal f d h meg feltétlen bizonyossággal, hogy melyik munkadarab kinek a műhelyéből származik. Az alábbiakban készítőkre való tekintet nélkül ismertetjük a mezőberényi szlovák női ködmönök néhány jellemző sajátságát - magángyűjteményben, múzeumban és a szlovák családoknál őrzött - emlékanyag alapján. A mezőberényi szlovák női ködmön rövid derekú - kb. derékig érő - gallér nélküli, ujjas, válltól az aljáig egy darab bőrből szabott, tehát toldatlan, derékvágás nélküli, fodros alj ú ruhadarab.

5 (i. kép) Szabásban, külső megjelenésben és részben díszítményeiben - a környékbeliek közül - a békéscsabai változathoz áll legközelebb.

6 A ködmön festetlen „magyar bőr"-ből készült. A múlt századbeli forrásaink általában mindig rögzítik, amikor bőrből készült ruhaféléket említenek (pl. cselédbérekbcn), hogy az milyen anyagból - ,,birká"-ból vagy „magyar bőr"-ből készüljön. Palugyai már 1855ben azt írta, hogy a szűcsök ritkán jutnak hozzá a magyar juhbőrhöz, szükségleteiket Erdélyből fedezik.

7 Idős szűcsmcsterek emlékezete szerint így volt ez a jelen század első éveiben is, amikor a ködmönök utolsó példányai készültek. A ködmön szabásrajza öt darabból áll: két eleje, egy háta, két ujja. (3. kép) Az egyes szabáselemeket általában egy-egy darab bőrből szabták. Toldást inkább csak az ujjak alsó végén találunk. Ehhez kellett ugyanis a legnagyobb, illetve leghosszabb bőr, de alsó részét a díszítmények annyira eltakarták, hogy a toldás nem látszott.

8 A két eleje csaknem teljesen megegyezett, összegombolva egymást elöl fedték. (4. kép) Oldalt átnyúlt a két hónalj alatt, s úgy találkozott a háttal. A jobb oldali rész alját „csákóra" szabták, mint az egykori dolmányokét.

9 A dolmányok szabását idézi a hát karcsúsított szabása is. A hátrész alját részben a szabással, részben egy háromszögletű toldással fodorszerűen képezték ki. A ködmön teljes hossza mintegy 45 cm volt, így a felső testet takarta, hátul pedig a fodor rásimult a bő szoknya ráncaira. A ködmönnek - mint már fentebb említettük - nem volt fennálló gallérja, így a nyakat nem védte. Ezért alá és a nyak köré kendőt kötöttek, mielőtt felvették. A ködmön varrásait a díszítésre használt irhafoltok csaknem mindenütt eltakarták. Az egyes darabokat tehát egyszerű öltésekkel illesztették össze, az ujját azonban vágott vóccal varrták egybe egészen a díszítményekig. A ködmönnek volt egy hosszabb aljú változata is, általában szerényebb díszítéssel, mint a rövid ködmönök. (2. kép) 348