Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Kölcsönhatások az eleki szlovákok karácsonyi kalendáris szokásaiban és hidelmeiben
13- Nem lehet megállapítani, hogy melyik nemzetiség vitálisabb az egyes hiedelmek felszínen tartásában. Annyi azonban bizonyos, hogy a nemzetiségeken belül nem kevesen vannak olyanok, akik rendszeresen gyakorolják az egyes rítusokat, vagy hisznek meghatározott hiedelmekben. A középkorúak és a tőlük idősebbek csoportja alkotja a legerősebb magot, ám akad köztük fiatalabb korosztályú is, különösen ha beválik a hiedelem. De az utóbbiakra jellemző az is, hogy ha nem válik be, azonnal hátat is fordítanak neki. Napjainkban nem a vagyoni és az egykori társadalmi helyzet szabja meg a hiedelmet gyakorlók rétegződését, ez elsősorban csak abban érzékelhető, hogy milyen minőségű, milyen tartalmú hiedelmet ismernek. 14. A hagyományos rítusok vagy hiedelmek gyakorlóiról valamelyes rangsor is kialakul a község lakóiban. Bizonyos értelemben megvetően szólnak azokról, akik a közösség által elvetett rítusokat gyakorolják, de amely hiedelmeket (betegség, időjárás) még elfogad a közösség, ezek gyakorlóit is megbecsüli még. 15. Lassan eltűnik bizonyos rítusok, szokások hiedelmi tartalma is. Tehát napjainkban célszerű a hiedelmi tartalomtól már „mentes" szokásokat megkülönböztetni a hiedelmi szokásoktól, amelyekben még továbbél, ott rejlik az egykori mágikus varázserős tartalom, ill. amelyek végrehajtása ma is c tartalmuk miatt történik. Egyszerű megszokássá vált pl. a Lucanapi tyúkszurkálás. Vagy: a Luca napját már nem az egykori hiedelmi csomópont miatt veszik számba, hanem valamiféle ünnepi jelleg ürügyén. Persze, akadnak még olyanok, akik ragaszkodnak a jeles nap hiedelmi tartalmához. 16. Az adott időszak szokásainak, hiedelmeinek végrehajtásbeli gyakoriságát, elterjedtségének mélységét és fokát azzal is le lehet mérni, hogy az adatközlők csak azt tudják, amit ők gyakoroltak egykor vagy napjainkban. Az elhalás szakaszának (amikor erről szólunk természetesen mindig a hagyományosan felfogott tradíciók elhalására gondolunk) csupán bizonyos részére jellemző az egyedi végrehajtás, így az eleki adatközlőkre is. (Bár e megállapítás megfogalmazásához figyelembe kell venni ORTUTAY Gyula szavait is a népi kultúra kettős sajátosságáról, azt ugyanis, hogy a hagyomány szigorú alakja a megvalósulás pillanatában mindig magára ölti az egyéni eset vonásait is.) 5 3 Az elhalás szakaszára jellemző, hogy a hiedelmek ismerete, a bennük való hit és az elfelejtés állandó vibrálásban, ellentétes mozgásban van. Az adatközlő sok esetben, ha olyan hiedelmet hall vagy lát, amelyet elfelejtett már, de gyerekkorában még gyakorolták, felfrissítheti magában az egykori ismeretet, sőt aktívvá is változtathatja. Az elckieknél az ünnepkör időjárási jóslatai felújításában láthattunk erre példát. 17. A közös haza és társadalom együttes nevelő hatása, az egész ország integráló hatására létrejövő azonos jellegű életmód, életvitel és világszemlélet következtében a szlovák nemzetiség a magyarsággal és a többi nemzetiséggel közösen olyan integrálódott szokások lebonyolítója is, amelyek szerves részét képezik a mának, ill. egyöntetűen ünnepi ajándékozó szokásokká váltak (a téli ünnepkörben a mikulás, a karácsonyfa, a tavasziban a húsvéti nyúl stb.). E téren nem találtunk különbséget az eleki szlovákok, a magyarok és a többi nemzetiség között. Az eleki szlovákok az újév első perceiben hagyományosan abból a célból fogyasztottak édességet, hogy az új esztendőben mindig édesszájúak legyenek. Napjainkban az új év tiszteletére a rádióban felhangzó himnusz meghallgatása után eszik. A modern, civilizált életkörülmények így keverednek a hagyományos hiedelmi gyakorlattal. Valójában ez jellemzi az Eleken élő szlovákok egész karácsonyi ünnepkörének mai állapotát is. 330
