Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Kölcsönhatások az eleki szlovákok karácsonyi kalendáris szokásaiban és hidelmeiben

III. A karácsonyi ünnepkör szokásainak, hiedelmeinek, ill. fontosabb elemeinek vázlatos áttekintése, az összevető adatok párhuzamba állítása nyomán az alábbi következtetéseket vonhatjuk le a szlovákok intraetnikus, a három nemzetiség és a magyarság interetnikus, valamint az azonosult, integrálódott kapcsolatairól: 1. Az eleki szlovákok legnagyobb része megőrizte a magával hozott karácsonyi szokásokat és hiedelmeket. Az itt eltöltött harminc év folyamán ugyan jó néhányat elfelejtettek, másokat már nem is gyakorolnak, mégis gazdagabban és vitálisabban ragadhatok meg, mint másutt. Leginkább azok a rítusok és hiedelmek maradtak meg, amelyek megvalósításához nincs szükség a külvilágra, egyedi végrehajtást kívánnak, s amelyeknek nincs hasonló vagy más változata a környezet gyakorlatában, illetőleg az Eleken élő többi nemzetiségnél, ezek szinte az eredeti formában maradtak fenn. 2. A különböző helységekből érkező szlovákok között az általuk ismert vagy gyakorolt szokások, hiedelmek a nemzetiség szintjén nem integrálódtak. Az általános jellegű rohamos elhalás nem kedvezett a nemzetiségen belül történő intraetnikus kiegyenlítődésnek. Ehhez igen rövidnek bizonyult az itt töltött idő is, hiszen a tudati változások, különösen a néphit terén bizonyos vonatkozásban rendkívül hosszú időt igényelnek. Az is az oka, hogy a viszonylag nagy létszámú községben nem zárt egységben, hanem szétszórtan, más nemzetiségűek közé ékelődtek a szlovákok. Ez utóbbi azonban lehetővé tette a különböző nemzetiségekhez való közeledést, az interetnikus kapcsolatok erősödését. Bár a közeledés elég későn kezdődött, s máig lehet érezni az egyes telepesek közötti idegenkedés, visszahúzódás nyomait. A nagyközségen belül kialakult interetnikus kapcsolatokat, illetve az együttélés magasabb szintjét, majd a teljes azonosulás fokát megteremtő erőkön túl az is kedvezően hatott, hogy a Békés megyei szlovákok és a környező magyarság között a szlovákoknak a megyébe történt idetclepülése óta intenzív kapcsolat, kölcsönhatás van, s ez a vizsgált történeti távlatban lényegében - ha kisebb-nagyobb eltérésekkel is - ugyanígy alakult ki a többi nemzetiség között is. Az utóbbi időben különösen megnövekedett vegyes házasságok (főként a szlovák-magyar, szlovák-román vonatkozásban, s kevésbé a németek és a szlovákok között) elősegítették a különböző hagyományok szoros és összefonódó kölcsönhatását, bizonyos esetekben a teljes azonosulást. 3. Az anyag lehetőséget nyújtott annak a vizsgálatára is, hogy milyen az összefüggés a gazdasági, a foglalkozásbcli gyakorlat és a hiedelmek végrehajtása között. így például a legtöbb eleki adatközlő nem emlékezik a Luca-napi dologtiltó előírások során a fonás tiltására, mivel ez a nemzedék már ifjúkorában sem font rendszeresen. A rongytépés Luca napi eleki továbbélése pedig részben példa a hagyomány konzerválására, részben arra, hogy a konkrét termelés vagy házi foglalkozás elhalása után a hiedelmelmi gyakorlat - ellentétben az előző adattal - milyen szívósan őrzi a hagyományt. Ugyanis amikor az adatközlők elköltöztek Békéscsabáról, akkor ott még szőttek rongyokból rongypokrócot, de azóta már sem Békéscsabán, sem Eleken nem végzik ezt a házimunkát. 4. A tanulmányban vizsgáltuk az egyes szokások közös alapjának és a végrehajtás módjának a kapcsolatát az illető szlovák adatközlőknél és a családjuknál. A viszonylag új mikulásszokás ajándékait majd mindegyik adatközlő másként kapta. Ez azt mutatja, hogy azok a szokások, amelyek nem a közösség részvételével, nem nyilvánosan előtte valósulnak meg, magukon hordozzák a család vagy az egyik-másik családtag egyéniségét, leleményét, önálló alkotó, teremtő kedvét. Ezért is utaltunk az adatközlőkre név szerint is a feldolgozás 326