Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Kölcsönhatások az eleki szlovákok karácsonyi kalendáris szokásaiban és hidelmeiben
keztek a fokhagymával történő keresztvetéssel a boszorkányok ellen. A zempléni szlovákok nak a Lucát a morával azonos vérszopó vámpírnak képzelő hite e tájon nem ismeretes 2 4. Az a figyelmeztető mondás viszont, amivel az illetőket óvják az iitő-verő Lucától, majdnem egyforma mind a felső-garami, mind a szerémségi, mind pedig a békéscsabai szlovákoknál. 2 5Ez ugyancsak azt mutatja, hogy a Lucának boszorkányként való felfogása azonos jellegű a szlovák etnikumnál. A szlovákok körében ismeretes a lányok által fehérruhás Lucának öltözött alakos ijesztgetés is, de személyüket nem tekintik boszorkánynak. 2 6 DÖMÖTÖR Tekla ez utóbbi alakoskodást Luca magyar megjelenítése elsődleges sajátosságának írja, amelyben „nem domborodik ki olyan mértékben a Luca boszorkány külseje és jellege." 2 7 Ezt látszik alátámasztani GUNDA Bélának a fehérruhás asszonyalakoskodókról a szerémségi magyarságnál gyűjtött adatsora is. 2 8DeLucáta magyarnéphit is felruházza emberfeletti rontó boszorkánysággal. BÁLINT Sándor „mondai öregasszonynak" nevezi, 2 5 egy Vas megyei községből Tótkomlósra, szlovák családba nősült magyar adatközlő szerint pedig a „Luca asszony nagy fekete ruhába megállt a kapuba, és amelyik lejányt megfogta vagy megérintette azzal a lebegő ruhájával, az nem ment férjhez abba az évbe, meg hát hogy betegsíg írte, meg hát meg is halt." Békéscsabán és a többi megyei szlovák községben Lucának asszony alakban való megjelenése miatt féltek bármilyen asszony érkezésétől. A „Lucka" név nőnemű alakja átvitt értelemben a boszorkányos Lucára is vonatkozhatott. Az asszonynak idegen házba vagy a szomszédba való jövetelének tilalma máig élő szívós hiedelem. Mind Eleken, mind a Békés megyei szlovákoknál az asszony érkezésének a tilalma - szemben a szlovákiai nyelvterülettel 3 0- csak Luca napjánismeretes. Az asszony általában egész nap nem jöhetett, Eleken napjainkban is egy-két szlovák család bezárja az utcaajtót, nehogy véletlenül betoppanjon. Most már általánosabb gyakorlat Eleken is, hogy elég, ha a férfi érkezik elsőnek. S ha utána nőjön, bár nem örülnek neki - mert még ekkor is tartanak tőle - már nem zavarják ki. A nő egyértelműen szerencsétlenséget hozott a házra. Eleki adatközlők megfigyelték, hogy e napon a sok nemzetiségű faluban alig lehetett látni nőket az utcán, tehát nemcsak szlovákok tartották meg ezt a hiedelmet. A tyúkok szurkálását (stopat\ stochat', popichaí) az Elekre költözés után is gyakorolták. Van olyan család, mely napjainkig végezte. A tyúkok rituális szurkálásának majdnem minden elemét megőrizték. Hajnalban napkelte előtt tették, csak férfi vállalhatta, s a rítushoz a kemence piszkafáját (papek, piskálo)) használták. Salát György korán reggel a szomszédba is átment, hogy a hagyományoknak megfelelően a férfi nélkül élő szomszédasszony tyúkjait is megszurkálja. A szokás továbbélését valószínűleg elősegítette az is, hogy az eleki és a kétegyházi románoknál, az eleki németeknél és az ide betelepült magyaroknál is szokásban volt. A tyúkok szurkálását valamennyi nemzetiség azért cselekedte, hogy a tyúkok több tojást adjanak. 3 1 A tyúkok szurkálását részben azért hagyták abba, mert nagyon lecsökkent a baromfitartás, részben pedig azért, mert a ház berendezése módosult, kidobták a kemencét, nincsen piszkafájuk. Petrina Pálék, amíg volt kemencéjük, szurkálták a tyúkjaikat. Az utóbbi időben - saját bevallásuk szerint - már csak megszokásból tették, nem hitték hiedelmi tartalmát, de megtartották szüleik tanítását. Az eleki szlovákoknál a szurkálást csak a férfiak végezték, az itteni románoknál a háziasszony tette. Hasonló adatokat gyűjtöttem az újkígyósi és a sarkadkeresztúri magyaroknál is. Az utóbbi időben a férfi nélküli házaknál a Békés megyei szlovákoknál is maguk az aszszonyok végzik, kivált, ha titokban akarják tartani a rítust. 318
