Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Krupa András: Kölcsönhatások az eleki szlovákok karácsonyi kalendáris szokásaiban és hidelmeiben

Azelőtt Elek lakosságának zöme német volt, bár századunkban jelentősen nőtt a magyar és a román lakosság száma is. A helység betelepítése során Gyuláról, Orosházáról, Dobozról és a mezőkovácsházi járásból 1946-ban szervezett formában telepedtek le magyarok is. A Csehszlovákiából (Csallóköz, Kassa környéke) érkező magyarok közül, 1947-ben mintegy kétszázötvenen költöztek ide.

4 A románok túlnyomó része a legkülönbözőbb románok lakta helyekről annak idején cselédnek, tanyásnak jött. A szlovákok betelepülésével alakult ki Elek négy nemzetiségű községgé

5. Az idetelepülő szlovákok eredeti lakóhelyének szabályozó ereje teljesen megszűnt, bár a hagyományos népi szellemi kultúrának ez a területe már ott is elhaló fázisban volt, az anyatelepiilésen azonban ez idő tájt az összeszokott közösség pl. a jeles napok vonatkozásában még normatív szerepet játszott. A kapcsolatok több szinten, rendkívül bonyolultan és újszerűen jelentkeztek, ill. alakultak. Az idetelepedett szlovákok legnagyobb gondja és problémája a normális életkörülmények kialakítása volt a teljesen idegen, több nyelvű és minden téren különböző érdekeket megvalósítani akaró környezetben, minden más mellékessé vált. Ugyanezt állapította meg MANGA János a XVIII. századi szlovák telepesekről: számukra a régi és az új lakóhely közti különbség, valamint az új környezet maga, döntő változást hozott.

6 A szokások és a hiedelmek olyan mértékben hatottak, amilyen módon e feladat megoldását segítették, ill. amennyire a korábban megszokott életmód parancsa belső kényszerként megtartásukat önkéntelenül is előírta. A telepesek eleinte a nyilvánosságot kívánó szokások, hiedelmek lebonyolítását elhanyagolták, ill. megtartásukkal kapcsolatban túlzott óvatosságot mutattak, nehogy az őslakosoknak vagy a más etnikumú idetelcpülőknek valamilyen támadási felületet nyújtsanak. De a lakóházon belül, a családban - az idegen környezet kizárásával - megtartották az olyan előírásokat Eleken is, amelyek a gazdagodást segítették (pl. a Luca-napi tollfosztás, rongytépés stb.), hiszen az új helyen is gyarapodni akartak. Tehát a magukkal hozott népi hagyomány szerkezete, tartalma a konkrét társadalmi helyzet alapján alakult, változott vagy vonult vissza. A telcpesi elszigeteltség fellazulásával párhuzamosan szaporodtak a vegyes házasságok is. E házasságokon belül a beszélt nyelvet egykor az adott nyelvi környezet vagy az erősebb házastárs befolyása határozta meg. Ebből következett, hogy az egyik vagy a másik házastárs nyelvét beszélték. Ezt tanúsítják az adatközlők is: Az egyiknek magyar volt az édesapja, de miután Mezőmcgycrrc költöztek, gyermekkorában nem magyarul, hanem szlovákul tanult, szlovák iskolába járt. Egy másik adatközlő férje békési magyar ember volt, a békési tanyákon magyar nyelvű környezetben laktak. Ám az asszonynak erős szlovák rokoni kapcsolatai voltak Békéscsabán, s e rokonság hatására költöztek Elekre. Napjainkban az Eleken kötött szlovák-román, szlovák-német vegyes házasságok, ill. az e családok nyelve sem az egyik, sem a másik fél nyelve, hanem egy harmadik: a magyar nyelv lett. Ugyanez vonatkozik a szlovák-magyar vegyes házasságok nyelvére is, mely úgyszintén magyar. Mindez óhatatlanul magával hozza a nyelvi kifejezéshez kötött szokás- és hiedelemclemeknek az elhalását, mert az új nemzedék - a nyelv nem értése miatt is - nem tanulja meg őket. Ugyanakkor ezek az elemek az idősebb szlovák nyelvű hordozójuk emlékezetében - mivel a más nyelvű családjában nem mondhatja el őket - bizonyos szinten elraktározódnak, s ha nem felejtette el, majdnem épségben konzerválja őket. S valóban: a szlovák nyelvű kifejezéshez kötött legarchaikusabb adatokat a vegyes házasságban élő asszonyok szolgáltatták! Az Elekre telepítés folyamata a szokás-és hiedelemrendszerükben mindegyik 314