Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 1. szám - FELSZABADULÁSUNK 35. ÉVFORDULÓJÁRA - Sipos Levente: A nemzeti bizottságok és az önkormányzati testületek összetétele Békés megyében (1944-1948)
esetben ez feltételezhető lenne. A szakszervezeteknek az országosnál nagyobb arányú jelenléte a baloldal jelentős sikere volt, hiszen a szakszervezetek vezető erejét elsősorban a kommunisták és mellettük a szociáldemokraták képezték. A gyors megalakulás és a pártkoalíció kereteinek minden helységre kiterjedő szinte teljes kitöltésén túl további fontos vonás a paritás elvének következetes érvényesítése. A pártok és a szakszervezetek egyenlő számú delegáltat küldtek a nemzeti bizottságba. Mindössze Szarvason történt annyi engedmény, hogy a szakszervezetek bevonásának fejében az MKP beleegyezett az FKP 4 küldöttének jelenlétébe a többi párt 2-2 képviselőjével szemben. A baloldali pártoknak a szakszervezetekkel összefogva mindenütt megvolt a lehetőségük, hogy biztosítani tudják irányító szerepüket. S minthogy az 1945. őszi nemzetgyűlési választási kampányig viszonylag zavartalan volt a baloldal egysége, néhány NB-t leszámítva érvényre jutott a forradalmi erők fölénye, a nemzeti bizottságok a forradalom szilárd erődítményei lettek. Többségük bizonyos mértékig államhatalmi jogkört is gyakorolt a megalakulást követő első időben, közigazgatási ügyekkel foglalkozott, egyesek utasításokat adtak az elöljáróságnak, a jegyzőnek, a rendőrségnek. Ez a helyzet fokozatosan megváltozott és 1945 tavaszának közepén már nem tekinthető tipikusnak. Miután az 1930/1945. M. E. sz. rendelet kimondta, hogy „a törvényhatósági bizottságok, illetőleg képviselőtestületek megalakulásával a Nemzeti Bizottságok közigazgatási hatásköre megszűnik", attól kezdve mindinkább kivételszámba mentek a nemzeti bizottságok államhatalmi jellegű intézkedései. Ilyen működést fejtett ki 1945 közepén még a nagyszenási, vésztői, gyomai, mezőmegyeri és békéssámsoni NB - olyan forradalmi hangulatú községek nemzeti bizottságai, ahol 1944 őszén baloldali türelmetlenség, a proletárdiktatúrára való közvetlen irányvétel volt megfigyelhető. A megye nemzeti bizottságairól általában megállapítható, hogy noha az állam- és közigazgatási hatalomból való kiszorulásuk erősen csökkentette tevékenységi körüket, 1945 második felében még viszonylag aktív működést fejtettek ki c bizottságok országos aktivitásához képest. 1 5 A nemzeti bizottságok kiépüléséhez hozzátartozik, hogy a járási bizottságok is megalakultak 1945 február-márciusában. Összetételük nem volt teljesen paritásos, mert minden községből a helyi NB-ben megtalálható pártok, illetőleg a szakszervezetek egy-egy képviselője került be. Tehát, ha egy pártnak nem volt szervezete egy községben, akkor a járási NB-ben eggyel kevesebb hely jutott számára. A járási bizottságok feladatuknak általában a községi NB-k irányítását tekintették, hozzájuk lehetett fordulni a helyi nemzeti bizottságok határozatai ellen. 1945 első felében megpróbáltak államhatalmi jogkört biztosítani maguknak, nem sok sikerrel. Egyesek inkább elvi állásfoglalásokat igyekeztek kialakítani, mások a községek legkülönbözőbb ügyes-bajos dolgaival is foglalkoztak. Közülük a legtevékenyebbnek az egyébként is legszervezettebb járásnak tekinthető Orosházi Járási Nemzeti Bizottság bizonyult. Egységes működésük hiánya, az a kisebb bizonytalanság, amely megmutatkozik feladataik értelmezésében, kifejezi, hogy sokáig nélkülözték nemcsak az országos, de a megyei szintű irányítást is. Az Országos Nemzeti Bizottság 1945. szeptember 4-én tartotta alakuló ülését. Feltehetőleg ez az esemény adott lökést Békés vármegye Nemzeti Bizottságának felállítására, ugyanis éppen 1945 szeptemberében került sor erre is 1 6. A megyei NB életre hívásának gondolata tulajdonképpen jóval korábban felmerült: az Orosházi NB 1945. január 11-én határozatban mondta ki, hogy „kívánatosnak tartja vármegyei bizottság felállítását, hogy az alispáni intézkedések előzőleg ezen a vármegyei bizottságon megvitatást nyerjenek. Minden járási bizottságban képviselt párt 1-1 tagot küldene a vármegyei bizottságba." 30
