Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Bereczky Sándor: Az idegenforgalom helyzete és fejlesztési lehetőségei Gyulán

1TS2-I7&0 között az 1733-1752. évinek a háromszorosára emelkedett, ami mögött mezőgazdasági termelésünk bizonyos dinamizmusa állt. A könyv utolsó fejezetében Wellmann részletesen szól az egymás mellett élő hagyományos és az új felé mutató művelési rendszerekről. A XVIII. század közepén a föld használatának módozatai között is különbség mutatkozott a volt királyi Magyarország és a volt török hódoltság területei között. Míg az előbbire a háromnyomású, kétnyomású, parlagoló gazdálkodási sorrend volt a jellemző, addig az utóbbira a kétnyomású, parlagoló és háromnyomású. Ezeknek részben teletelepülésföldrajzi, részben történeti és jogi előzményei voltak. Az új mezőgazdasági művelés bevezetésére, a termelés modernizálására, racionalizálására mind felülről, mind pedig alulról számtalan javaslat hangzott cl. Ezt a célt szolgálta a megélénkülő mezőgazdasági szakirodalom is. Mindezek ellenére csak helyi kísérletek történtek az új bevezetésére, ami az összképen nem nagyon változtatott. Ennek egyrészt tudati (a régi, biztoshoz való görcsös ragaszkodás), másrészt gazdasági okai is voltak (pl. tőkehiány). A szerző könyve végén röviden kitekint a fejlettebb nyugati országok mezőgazdaságára, de szívesen olvastuk volna tőle a bennünket közelebbről érintő szomszédos, keleti országok mezőgazdasági színvonalának rövid összegzését, hiszen a kép így lett volna teljes, így tudtuk volna igazán elhelyezni a magyar mezőgazdaság XVIII. századi állapotát, fejlettségét vagy fejletlenségét az európai történelemben. KÉT KÖNYVMŰVÉSZETI KÖTETRŐL Haiman György: A könyv műhelyében Budapest 1979. Szépirodalmi Kiadó Haiman György: A Kner család és a magyar könyvművészet Budapest 1979. Corvina Kiadó PAPP JÁNOS Az elmúlt évben két értékes opusszal, Haiman György könyvművészeti-nyomdászati kutató- és gyűjtőmunkájának újabb eredményeit bemutató művekkel gazdagodott a szakirodalom. Elsőként a Szépirodalmi Kiadó népszerű MŰHELY sorozatában megjelent A könyv műhelyében című kötetét említjük, amelyben a tudós kutató szakcikkeiből, tanulmányaiból és előadásaiból kapunk válogatást. Imponáló a szerzőt jellemző sokoldalúság, hiszen nyomdászként, tipográfusként, könyvtörténészként és oktatóként egyaránt elismert szakember. Új könyvének Tótfalusi Kis Miklóstól Kner Imréig ívelő vonulatában elsősorban két alapkérdést vizsgál: ,,a nyomtatás, mint az olvasónak tett szolgálat...", illetőleg ,,annak felismerése és megmutatása, hogy a nyomtatványok betűje és tipográfiája milyen értékes történeti és esztétikai forrás." A kötet egyik alappillérét jelentő fejezetét a magyar művelődéstörténet nagy alakjának, Tótfalusi Kis Miklósnak szenteli a szerző. (A Tótfalusiról szóló monográfia - egyben Haiman kandidátusi disszertációja - 1972-ben önálló kötetként is megjelent a Magyar Helikon kiadásában.) Filológusi alapossággal elemzi a Tótfalusi életmű néhány, látszólag csak adalék jellegű momentumát és dokumentumát, eközben azonban számos fontos alapkérdést tisztáz s helyez újabb megvilágításba. így például Tótfalusi amszterdami betűművészetének egész oeuvrejét magába foglaló betűmintaalapjának vizsgálatával bizonyítja, hogy a kiváló nyomdász és tipográfus a nagy tekintélyű, ám konzervatívabb Elzevirek helyett korának bátrabban újító betűművészeti irányzatához csatlakozott. Eközben a szerző alkalmat talál arra is, hogy az utókor nevében igazságot szolgáltasson Kner Imrének, aki annak idején elévülhetetlen érdemeket szerzett a mintalap felfedezésében és értékelésében, viszont a témát publikáló Szentkuty Pál még csak a nevét sem említette meg cikkében. 264