Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 2. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Dömötör Sándor: Jókai és a kígyósi "magyar nábob" életregénye
képzelt polgári eszményeket, a polgári fejlődést megvalósító nagy embereket. Ezeket azonban Jókai nem a nép között, nem az egyszerű emberek körében, hanem a földbirtokos osztály kiváló képviselői között találta meg. Jókai 1893-ban az Egy magyar nábob című regénye megköltése után negyven évre szükségesnek látta, hogy megjegyzéseket fűzzön a regény eszmei mondanivalóihoz és az egyes regényalakok történeti mintáihoz. Kijelentette, hogy „vezérfonalam volt a korszellem nagy átalakulása, mely a harmincas években kezdett előrejutni." 6 Mi volt ez az átalakulóban levő korszellem? Nem titkolja, hogy Széchenyi és Wesselényi rcformeszméi lelkesítették, - nem Kossuth forradalmisága, hanem a békés átalakulása lehetőségeinek megteremtése. Ez a lehetőség a regény cselekménye szerint készen állt magukban a különc főurakban, akiknek „megjavulásához" nem volt szükség a társadalmi rend megreformálására. Nagy Miklós hívja fel a figyelmet arra, hogy Jókai regényében Kárpáthy János megjavulása előtti rajza jóval plasztikusabb, mint a megjavult főúr alakja. A házassága előtt elvadultan élő különc és túl bolondos tettei nehezen egyeztethetők össze a házasság utáni emelkedett lélek nemes cselekedeteivel. Lélektanilag nehezen fogadható el a közélet nyegle negligálásból való kiemelkedés a közjólétet becsületesen szolgálni akaró törekvésekhez, bármennyire elhihetővé teszi Jókai varázslatos képzelete. Ilyen emberek a valóságban még nem éltek, de Jókai képzeletében az élőknek ilyenekké kellett volna válniuk. 7 A regény első felében Kárpáthy János ellentétekből szőtt regényalakja a folklorizálódott történelemre Józsa Gyuri bolondériáinak anekdotakörére, sok-sok olyan apróságra épül, amelyek egy bárdolatlanul viselkedő, de melegszívű férfiút takarnak előlünk. A nábob hirtelen házassága és a házasság utáni csendes események mégis nehezen egyeztethetők össze a házasság előtti szertelen egyéniség szuggesztív erejű rajzával. Mindezek sok találgatásra adtak okot. Legélesebben Hegyaljai Kiss Géza vetette fel J93 5-ben, hogy a megjavult Kárpáthy János mintája nem Józsa Gyuri, hanem Wcnckheim József kígyósi földesúr lehetett, aki százezer hold földön gazdálkodott Békés megyében. Erről a lehetőségről azonban csupán egy röpke interjúból értesülünk, amelyet H. Kiss rádiófelolvasása alkalmával adott. Ekkor ígéretet tett arra, hogy a kérdésről bővebben ír majd, ha a hallgatókat érdekli, azonban ilyen jellegű művét nem sikerült felkutatnunk. H. Kiss utalt arra is, hogy Jókai a Wcnckheim József halálát követő évben írta meg regényét, s hogy a Wcnckheim család iránti diszkréció késleltette régebben írott regénye közrebocsátását. H. Kiss arra nem tér ki interjújában, hogy Wenckhcim József életregénye csak a regény egyes részeihez szolgálhatott alapul. 8 Csupán a regény kritikai kiadásának sajtó alá rendezője, Szekeres László utal arra, hogy a regény második részében Wenckhcim József Antal grófról (1780-1852) lehet szó, kinek harmadik nejétől, Scherz Krisztinától 1849-ben leánya született. A kutatás ezután sem terjedt ki arra, hogyan került Jókai kapcsolatba a békési Wenckhcim családdal és milyen családi eseményeket illesztett be a Kárpáthy Jánosról alkotott cselekménybe. A Kárpáthy család regén ybeli kastélyai Kárpátfalván és Madarason vannak, Szentirmay Rudolf gróf Szentirmán lakik. Nagy merészség lenne a regény alapján azonosítanunk azokat Gyulával, Újkígyóssal és Fással, ahol a Wenckheim család kiterjedt ágazatainak élete a valóságban zajlott. A békési vonások más külsőségekben észlelhetők. A Hétköznapok című regény szemléletes helyszínrajza azt mutatja, hogy Jókai képzelete korán, 1848 előtt még Kecskemétről eljutott a Körösök vidékére. A Körös partján elterülő Kétúrfalva leírása nem csupán képzelet szüleménye, s a két régi földesúri nemzetség rivalizálásának leírása legalább is mendemondákból táplálkozik. 1 0 A Dömsödi Góliáth János földesúri különcségei a Hétköznapokban nem annyira a Józsa Gyuri anekdoták hatására mutatnak, mint inkább Az elátkozott család és A barátfalvi lévita Dőry (Kadakuthy) bárójának és különc fiának beteges hajlamokból fakadt bolondos tetteire. „Oktalan pazarlás, ízléstelen kicsapongások, affektált eredetiség, mívelt vadság, ezek voltak ifjúkori kelleme fő vonásai." 1 1 Nemcsak Dőry báróról, hanem más főurakról is keringtek olyan történetkék, amelyekkel Jókai Góliáth Jánost jellemzi. Doboz községben 1975 nyarán mesélték a Wcnckheim grófokról, hogy a két világháború közötti időben vadászat alkalmával, ha a vadat a faluba szorították, lovagló bottal verték végig azt, aki ez ellen szól emelni merészkedett. 1 2 Jókai a kétúrfalvi földesúrról meséli, hogy „olykor vadászatot tartott a falujában, s utca hosszat kergette a kutyáival és vad cimboráival a dámvadat." Dőry bárót egy alkalommal úgy megverték a falusiak, hogy kifolyt a szeme. Hasonlóan járt Dömsödi János úr is: „Midőn a dámvad a két felfalut elválasztó árkon átugorva a túlsó 230
