Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Dömötör János: Kohán Múzeum Gyulán

Kohán múzeum Gyulán DÖMÖTÖR JÁNOS A művész halála után 12 és fél évvel 1979. július 6-án Gyulán Boross Sándor kulturális miniszterhelyettes avató beszédével megnyílt a Kohán Múzeum. Pedig Kohán György megérhette volna múzeuma felavatását életkora és életműve miatt is. Még most is csak 69 éves lenne és nem egy magyar (legutóbb Barcsayjenő) és nem magyar művész részt vett már saját múzeuma megnyitásán. Más oldalról viszont: Hogyan lehetett volna jelen múzeuma megnyitásán az a Kohán György, aki bár kifejezetten 11101111mentalista vénájú alkotója volt a magyar festészetnek, mégis életében egyetlen négyzetméter falfelületet sem kapott közösségi mondanivalója kifejezésére. Művészetpolitikánk sajátos Ianus arcát mutatja, hogy késve bár (i960), de megjelent az első hivatalos elismerés, a Munkácsy-díj formájában, ugyanakkor a közösségi feladatoknál nem gondoltak rá vagy egyenesen mellőzték az illetékesek. Bár mindez máig ható tanulságot jelent számunkra, mégis nem a jelen írás feladata az ezzel kapcsolatos általánosabb következtetések levonása. A fentiek fényében fokozott elismerésünket kell kifejeznünk Gyula város vezetőinek a fontos döntésért, mellyel városuk nagy fiának önálló intézményt létesítettek. Tették ezt ésszerűen, viszonylag nem nagy költséggel és mégis a célnak megfelelően, egyszerűségében is esztétikus kivitelben. A racionalitást és takarékosságot a régi művelődési központ (még korábban az ún. Pavilon) múzeumi célra történt felhasználása, átalakítása jelentette. A Gyulai Városi Tanács V. B. döntését Gortka István építész tervező munkája követte. Majd a kivitelezés napjainkban már sajnos szinte törvényszerűen nem mindig sima útja következett. A múzeum belső építészeti megoldása - döntően a közkinccsé tételt szolgálva - elsősorban a kiállító helyiségekre koncentrált, emellett azonban szerencsére maradt hely egyéb célokra (dolgozószoba, restaurátor műhely, raktár stb.) is. Ezentúl a Kohán-gyűjtemény eddigi legnagyobb problémáját is megoldotta az épület, lehetőségeihez képest. A belső tér kiképzését a terv akként alakította, hogy sima, elég magasan beépített vendégfalakkal hozta létre a művek bemutatásának felületét. Ugyanakkor a régi építészeti elemeket a fal felsőbb szintjén és a mennyezetnél láthatóan megőrizte. Az egyszerűség, tömörség, világosság - amely Kohán György életművével teljes összhangban áll - több részletben is jól érvényesül. Ezt érezzük a fugázott nyers téglapadozatban és Szabadosné Szászfalvi Ilona komoly, de nem komor, az anyag szépségét érvényre juttató bútoraiban egyaránt. A világítás a termekben kellő és egyenletesen szórt fényt biztosít. A nagy terem megoldásában a szerkezetesség és a könnyedség egyaránt jelen van. A kiállítás L alakú folyosórészben, továbbá egy kisebb és egy nagyobb teremben került elhelyezésre. Összesen 132 mű, 52 festmény, 80 grafika látható. A válogatás és a rendezés nem kis feladatát dr. Pogány Ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója oldotta meg sikerrel. 4 Mielőtt azonban a kiállítással magával foglalkoznánk, nézzünk szembe egy 111a már egyre halványabban, de azért még mindig fel-fel merülő kérdéssel. Kohán György életútjának alakulásában Gyula, Vásárhely és Budapest alkotott sajátos háromszöget. Művészetének egyik forrása - az Ecolé de Paris, és a mexikói monumentalisták mellett - az alföldi festészet volt, és benne az általa személyesen is ismert és tisztelt Tornyai szenvedélyes, indulatos, drámai piktúrája. Ez és az ottani felszabadulás utáni pezsgő kulturális élet lényének alkotói felét Vásárhelyhez kötötte. (Itt kapta első hivatalos elismerésként 1959-ben a város által alapított Tornyai-plakettet, rendszeresen szerepelt a Vásárhelyi Öszi Tárlatokon és itt jutott - igaz csak 1964-ben - de mégis először műtermes lakáshoz.) Ezért azután 210