Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)

1980 / 2. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - A vidéki tudományos és közművelődési szemlék szerkesztőinek találkozója - Krupa András: A vidéki szemlék hivatása

lyen apropóból, hanem olyan komoly feladatok megvalósítása érdekében, mint az e típusú szemlék, folyóiratok tevékenységének összehangolása, az országos áramkörbe, figyelembe való reálisabb, hasznosabb bevonása. Korábban egy-egy évforduló, jubileum nyújtotta az alkalmat a hasonlójellegű eszmecserére. Mint például a Nyíregyházán, Szombathelyen, Békéscsabán rendezettek, de ezeken - úgy is mondhatnám csupán belterjes tanácskozás folyt; a regionális szemlék szerkesztői egymás között vitatták meg gondjaikat. A maguk nemében ezek is jelentősek voltak, de áttörő hatású előrelépést mégsem hoztak. Természetesen túlzás lenne, ha most, ettől az összejöveteltől is valami rendkívül nagyot várnánk, de az, hogy egy fontos szerepet betöltő országos folyóirat, a Valóság vállalkozott szemléink egyfajta szempontú értékelésére, s részéről hajlandóság mutatkozik még további kedvező lépésekre is, ezt a tényt önmagában is nevezetes határkőnek tekinthetjük azon az úton, amely a regionális eredményeknek az össznemzeti szintézisbe, az össznépi tudatba alkotó módon történő beépüléséhez vezet Felvethetik, hogy miért éppen azokban a napokban tartjuk ezt a tanácskozást, amikor a takarékosság hulláma eléri a vidéki szemléket is. Egyértelműen felelhetünk rá, hogy éppen ezért. A szellemi és anyagi erőkkel való ésszerű takarékosság időszakában igencsak aktuálissá vált, hogy az összehangolt, közös tettekkel igazolt együttműködés és munka érdekében szót értsenek a vidék tudományos és kulturális életét az írásbeliség, a sajtó oldaláról így vagy úgy, de mégiscsak reprezentáló folyóiratok szerkesztői. S hogy ennél a gondolatnál maradjunk, azért is kell szót váltaniuk, kell egyeztetniük feladataikat, hogy ne csak így vagy úgy, hanem a szocialista tudományos életünk, a szocialista közművelődés-politika, az MSZMP tudománypolitikai és közművelődési határozata alapján meghatározott követelményeknek a maguk közigazgatási területén vagy hatókörén belül korszerű módon, hatékonyan tegyenek eleget. Ez pedig valóban az ésszerű takarékosság szerves része, megnyilvánulása. A tanácskozás igen jelentős gondolata a koordinálás, az együttműködés, mind horizontális (egymás között), mind vertikális (országos és regionális fórumok között) szinten. Ezzel kapcsolatban őszintén mondhatjuk, hogy nemcsak az egyes vidéki szemlékről alkotott képünk hiányos, sokszor azt sem tudjuk, melyik szemle működik még, melyik halt el, s melyik újult meg, vagy jelent meg új lapként. Például nem kis nehézséget okozott nekünk, akik ezt a tanácskozást kezdeményeztük, hogy összeállítsuk a meghívandó szemlék névsorát. S még mindig van olyan kétségünk, hogy vajon mindegyiket meghívtuk-e. Erről a helyzetről bárki kijelentheti, hogy ha nem tudnak róla, a szemle vagy annak a gondozói tehetnek: miért nem fordítanak nagyobb gondot a terjesztésre, vagy: miért nem jelentetnek meg olyan tanulmányokat, melyekre felfigyel az ország. Több érvelő okot is felsorolhatnánk. Ezek kedvezőbbé vagy negatívabbá festenék a helyzetet az országos elismertetés vonatkozásában, azonban csak részfeleleteket adnának. A legnagyobb és legégetőbb gondot mégsem tárnák fel, azt tudniillik, hogy ezeknek a sajátos típusú, általában a megyei tanács és más megyei szervek által közreadott szemléknek az országos koordinációja nincs intézményesítve. Egyszerűbben szólva: mivel megyei szervek a kiadók, nincs országos koordinációs gondozójuk. A vidéki irodalmi folyóiratok patrónusa az írószövetség. A vidéki intézmények közleményeinek az MTA, és így tovább. Nézzünk egy másik, szervezési jellegű példát: a Magyar Rádió minden reggel felsorolja az országban aznap lezajló kulturális programot. Egy évben ki tudja hányszor hangzik el - persze, igen helyesen -, hogy melyik múzeumban, tájházban milyen kiállítás, tárlat található; még azt is közlik mettől meddig tekinthető meg. E múzeumi rendezvényeknek az országos köztudatba ilyen módon való beplántálása ugyan formális, szigorúan csak híradásjellegű, de a magyar haza minden állampolgára értesülhet róla. Ha gyors számvetést végzünk, minden további nélkül megállapíthatjuk, hogy egy vidéki szemle egy-egy száma nem kevesebb szakember szellemi erőfeszítését tartalmazza, mint egy kiállítás összeállítása, s a mai nyomdai árakat figyelembe véve, nem is olcsóbb egy kiállítás megrendezésénél. Mégis e szemlék egy-egy számáról országosan, de még a saját megyéjükben is csupán néhány száz, jót mondok: ha ezer ember tud. Ez a vulgáris összehasonlítás is mutatja, hogy nem eléggé céltudatosan sáfárkodunk azzal a szellemi anyaggal, amit ezek a folyóiratok magukban rejtenek. Ezért üdvözlünk minden olyan kezdeményezést, amely e szemléknek a szocialista kultúránkba való szervesebb beépülése érdekében keletkezik. A társrendező folyóirat, a Valóság az általa közölt tanulmányban felajánlotta, hogy ebben a vonatkozásban kész tenni is: egy rovatot nyitna Megyeifolyóira199