Békési Élet, 1980 (15. évfolyam)
1980 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Jankovich B. Dénes: Ásatások a békési Kastély területén
utalhatnak, továbbá hogy megfigyeljük az erődítés rendszerének egyes részleteit. Erre sánc hiányában az árok átvágása látszott elméletileg a legcélravezetőbbnek, melyre hely is mutatkozott az említett kosárfonó üzem udvarán. A helyszíni szemle során kiderült azonban, hogy az árok szélessége még az 50 métert is meghaladja, és vastagon be van töltve újkori szeméttel. így az árok átvágásától kénytelenek voltunk elállni, inkább a Kastély belső területein, vagyis az árok által körülvett magasabb helyeken próbálkoztunk. Ezt a területet a Kastélyzug utcának nevezett kis sikátor E-D-i irányban szinte kettéosztja, mindkét oldalon házakkal. A bejárat Ny-ról van, körülbelül ott, ahol a régi térkép az erődítés bejáratát is jelzi. A terület legdélibb portája látszott alkalmasnak az ásatásra. A gyümölcsfák és vetemények engedte helyen nyitottuk első szelvényünket, ahol a helybeliek egy E-D-i irányban húzódó falat emlegettek. Első két szelvényünkkel részint e falat, részint a terület rétegviszonyait akartuk megismerni. Az 1. szelvényben 4 1 három fő réteget figyelhettünk meg: 30-40 cm vastag töltést, melyben sok volt a faszén, patics, tégla, az egész rétegre jellemző az erősen átégett leletanyag, mely a 17. század második felére keltezhető. A következő, sárga, homokos agyag szolgáltatta a legtöbb leletet, melynek alapján a 16-17. századra keltezhetjük e réteg keletkezési korát. Az alatta helyenként foltokban, illetve csíkokban mutatkozó, erősen bolygatott, tömör, sötétszürke színű, az előbbieknél vastagabb réteg viszont csak kevés leletet tartalmazott. Árpád-kori, vagy korábbi lelet nem került elő, a rétegviszonyok sem jelezték ennek lehetőségét. A 2. szelvényben (3. ábra) ugyanazokat a rétegeket figyelhettük meg, mint előbb. Ezenkívül egy régi, betemetett kút metszetét sikerült feltárnunk. A betöltésből igen gazdag kerámia és állatcsont anyag került elő, faszénnel, korommal, téglákkal keverten. A beásást 2,90 cm mélységig, a talajvíz szintjéig követtük, de az alját nem értük el. A kút beásása a 17. század véginek meghatározott rétegből indul, átvágva a korábbi rétegeket. Ez egyben a korát is megadja, amelyet alátámaszt a benne talált nagyszámú tégla, patics és edénytöredék. 4 2 A 3. szelvényt (4. ábra) a Kastély E-i végében, közvetlenül az árok mellett nyitottuk. A szelvényben a rajzon is látható kettős árkot bontottuk ki, melynek betöltése a sárga homokos agyagrétegből származott ($. ábra). Az árok hosszanti középvonalában kis átmérőjű, kerek cölöplyukak láthatók, a bennük lévő töltelékanyag paticsból és néhány 16. századi cserépből állt. A külső, vagyis a várárokhoz közelebb eső a mélyebb és szélesebb, ebben voltak a cölöplyukak. Árpád-kori, vagy korábbi lelet nem került elő, kivéve néhány késő neolitikus-kora rézkori jellegű töredéket, melyet az eredeti bolygatatlan szubhumusz felszínén találtunk. A legfelső törmelékrétegből került elő az a két faragott, gótikus jellegű kőtöredék, amely a Maróthy kastélyra utalhat. Az innen előkerült leletek közül egy üvegmázas, agyagból készült fülespohár a legszebb darab (6. ábra). 4. szelvényünket a Kastély területének belső részén nyitottuk (7. ábra). Már az első ásónyom gazdag leletanyagot eredményezett, közte egy, a 15. század második felére keltezhető, zöldessárga színű csurgatott mázas, csaknem teljesen ép korsócskát 4 3 (8. ábra). Ugyanebben a mélységben, a szelvény D-i felében vízvezeték nyomai kerültek elő, mely megközelítőleg K-Ny-i irányban haladt. A cserépből égetett, jó minőségű csövekből néhányat épen sikerült feltárni (g. ábra). A szelvényben 110 cm mélységben egy keskeny, girbegurba árok körvonalai rajzolódtak ki, bennük négy, szabálytalanul elhelyezkedő cölöplyukkal. Közvetlen szomszédságában, keleti oldalán egy kettős hulladékgödröt tártunk fel, melyből gazdag leletanyag származott (10-12. ábra). 190
