Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - SZEMLE

... a kiadóktól beszerzett új megjelenésű könyvek széles választéka tárgykör szerint rendezve áll a vásárlók rendelkezésére." Ennek a boltnak a tulaj­donosa tehát a szortimenter, vagyis a könyv-kiske­reskedő. Georg Müller és Eugen Diderichs kiadók­nak ma már patinás neve van a könyvtörténetben. Egyik sem volt nyomdász, noha a jegyzetek így aposztrofálják őket. A „Verein Deutscher Buch­künstler" nyelvtanilag helyes, történetileg nem. A német könyvművészek egyesülete így használta a nevét: „Verein Deutsche Buchkünstler". Még néhány nehezen elhallgatható apróság. A „bp. számlák" rövidítése nem „bankpostát" jelent, amint a jegyzet közli, hanem „budapesti számlákat". Az összefüggésből kiderül, hogy a vi­dékről nehezen befolyásolható kiadói-könyvkeres­kedői kapcsolatokról, budapesti könyveladásról van szó. Tevan és Kner egyaránt megsínylették a megbízható könyvkereskedők hiányát. Az „offi­cina" egyértelmű fordítása „műhely", a nyomdá­szatban „könyvnyomtató műhely" formában lett volna helyesebb. A „Hemmung" pedig magyarul „gátlás"; német változatát a pszichoanalízis hozta akkor divatba. A „Biedermeier" nyárspolgárt jelent, a „biedermeier stílus" azonban nem fordít­ható „nyárspolgári stílusra", amint azt a jegyzetek­ben olvashatjuk. Művészettörténetünk máig is a német nevén nevezi ezt a stílusirányzatot. A Békés megyei nyomdászattörténet eddigi kezdeményezéseit nem elsősorban az itt felsorolt hibák jellemzik. Sőt éppen művelőinek eddigi eredményes munkája és hagyományokat őrző el­kötelezettsége késztet arra, hogy a hibákat szóvá­tegyem. A hibák ma már nem elkerülhetetlenek. Tudo­mányos gondolkodásunk fejlődése nyomán kiala­kulóban van a nyomdászattörténetnek korunk színvonalán álló módszere, gyarapodik művelőinek gárdája és szaporodnak az értékes művek is. Bírá­latunk mellett szóltunk a fejlődés biztató jelensé­geiről is. Meglevő értékeinket kell jobban hasznosítani és fejleszteni, a rendelkezésünkre álló jó tapasztalato­kat kell mind általánosabbá tenni. A kialakulóban levő új hagyományok hasznosításával legalább annyit szolgálhatunk a köznek és önmagunknak, mint a régi tradíciók ápolásával. Tevan Amatőr Könyvek - 1978 PETŐCZ KÁROLY 1978 karácsonyára, a Téli Könyvvásár alkalmából •elent meg egy - mind irodalmi, mind könyv­'fiuivészeti szempontból - figyelemre méltó kiad­ványsorozat: a Tevan amatőr könyvek 1913-1943 'között Békéscsabán, a kiadó nyomdájában készí­~ tett tizenkét kötete. A Kner Nyomda és a Magvető Könyvkiadó ezzel a közös gondozásban megjelent sorozattal a Tevan nyomda alapításának hetven­ötödik évfordulójára emlékezett. Maga Tevan Andor nem sorozat gyanánt jelen­tette meg amatőr köteteit, hanem egyedi kiadvá­nyokként, a legkülönbözőbb formátumokban és változatokban. A megjelenés nem volt rendszeres, mert volt esztendő, amikor négy cím is napvilágot látott, s azután hosszú évek során egyetlen sem jött ki a Tevan-officínából. Tevan Andor nem is hir­detett meg olyan programot, amely szerint a bi­zonytalan megjelenési időpontú amatőr kiadvá­nyait sorozat jelleggel kívánta volna kibocsátani. Egy könyvsorozat elengedhetetlen feltétele ugyanis a konstans formátum, s ehhez kell még valami részlet, amely végigvonul a sorozat minden köte­tében. Ez lehet pl. állandó motívum állandó helyen, állandó rendszerben elhelyezve. Röviden: olyan jegyek szükségesek, amelyekből a sorozat ténye és jellege egyértelműen kitűnik. A Tevan amatőr kötetek semmiféle ilyen jegyet nem hordoznak, ennélfogva valójában nem is ne­vezhetők egy sorozat tagjainak, bár a hétköznapi szóhasználatban a szakember is, a közönség is soro­zatot említ. Tevan esetenként más-más szöveg­papíron, egy-egy címet is többféle kötésben bocsá­tott ki. Az illusztrációk technikája a fa- és linó­leummetszettől a tollrajzon és rézkarcon át a színes árnyalatos megoldásokig terjedt. Az ide tartozó kiadványok tehát igazán amatőr könyvek voltak. 383

Next

/
Oldalképek
Tartalom