Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - TANULMÁNYOK - Szemenyei Sándor: A középiskolások házasságeszményének sajátosságai (egy empirikus vizsgálat tapasztalatai)
a hűtlenség „rangos" helyet foglal el a válóokok sorrendjében. Ezen belül a fiúk valamivel nagyobb hangsúlyt helyeznek a feleség hűségének követelményére, mint viszont. Ha a fentieket összevetjük az arra a kérdésre adott válaszokkal, hogy a fiatalok milyen mertékben foglalkoznak leendő házastársuk „múltjával", megállapíthatjuk, hogy jóllehet a mintát alkotó fiatalok többsége nem követeli meg „jövendőbelijétől", hogy érintetlen legyen, de a házassági kapcsolat létesítése után „fellépnek" a kölcsönös kizárólagosság - a hűség - követelményével. Voltaképpen tehát a mintát alkotó fiatalok jelentős része számára a leendő házastársnak - szexuális téren is - csak jelene van, amely kizárólag az egyiittjárástól kezdve „mérettetik". Vizsgálati anyagunk előző adatai alapján azt is megállapíthatjuk, hogy a fiataloknak a házasságkötés utáni „hűség" követelménye általánosságban nem a házasságkötés formális jogi funkciójával függ össze, és nem is valamiféle birtoklási vágy „parancsa" motiválja azt. A hűség követelményének alapja nem más, mint az a természetes emberi igény és törekvés, miszerint ha egy kapcsolatban kifejlődik a kölcsönös szerelem, megbecsülés cs a felelősségérzet, akkor a kapcsolatot a kölcsönös kizárólagosság, a kapcsolat „rövidre záródása" jellemezze. Ez a követelmény fogalmazódik meg a fiataloknak arra a kérdésre adott válaszában is, miszerint: Egyenlő mértékben marasztalható-e el a férj és a feleség a házastársi hűség megszegéséért? A válaszok alapján feltétlenül pozitív tendenciaként kell értelmeznünk, hogy a hűség követelményét mindkét fél kölcsönösen „igényli". Ezt különösen az az adat támasztja alá, mely szerint a fiataloknak csupán 2%-a vélekedik úgy, hogy a feleség „félrelépése" nagyobb bűn, mint a férjé. Lényeges adat az is, hogy a „félrelépésre" - a házastársak bármelyike követi is el - a fiatalok közel 40%-a szerint „van megbocsátás". A „hűséggel" és a „hűtlenséggel" kapcsolatos szemlélet változásának vagyunk tehát tanúi. A „hűség" már nemcsak kizárólag a férjnek a feleségre vonatkoztatott követelményeként, hanem mindkét fél egymás iránti kölcsönös bizalmaként, elvárásaként épül a fiatalok eszményeibe. Ezek az eszmények pedig voltaképpen a nemek közötti kapcsolatoknak azt a mindinkább általánossá váló tartalmát és formáját vetítik előre, amelyben ember viszonyul emberhez, s amelyet mindinkább általános emberi-erkölcsi követelmények fognak szabályozni. Ebben a tendenciában valójában az is kifejeződik, hogy kezdi „állásait" elveszíteni az az ún. „kettős erkölcs", amely még napjainkban is - különösen szexuális vonatkozásban - befolyásolja az emberek tetteit, viselkedését és erkölcsi ítéletalkotását. A fiataloknak a házastársi „hűséggel" összefüggő véleményéből továbbá az is kitűnik, hogy „tisztul" és gazdagodik a „hűség" és a „hűtlenség" fogalma. A „hűség" már nemcsak nemi vonatkozásban kezd kizárólagosságot jelenteni, hanem jobbára olyan értékké formálódik, amely a nemek közötti kapcsolat teljes gazdagságát áthatja. A hűtlenséggel kapcsolatos szemlélet pozitív változása pedig abban nyilvánul meg, hogy a hűtlenség már nem jelenti kizárólagosan a hagyományos értelemben vett „megcsalást". A nemek közötti kapcsolatot szabályozó értékeknek ezt a „tisztulását", humanizálódását találóan fogalmazza meg Heller Ágnes, amikor azt írja, hogy ezen értékváltozások következtében mindinkább teret nyer az a szemlélet, hogy: „Egy ember elvesztésekor elvesztése lesz fájdalmas, nem a hiúságon esett csorba, nem a „becsület" sérelmei, nem az, hogy elvették ami az enyém." 1 0 * Ezzel áttekintettük a fiatalok házasságképének főbb jellemzőit. Foglalkoztunk a házasságra általában vonatkozó nézetekkel és azokkal is, melyek alapján körvonalazni kívántuk a fiatalok házastárs-ideálját. 89
