Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Nagy Gyula: Emlékeim Ortutay Gyuláról, a múzeumbarátról

Emlékeim Ortutay Gyuláról, a múzeumbarátról NAGY GYULA Szívesen teszek eleget a Békési Élet Szerkesztősége megtisztelő felkérésének, hogy a nemrég elhunyt Ortutay Gyulának, a magyar néprajztudomány kiemelkedő tudós egyéniségének és az Orosházi Múzeum kapcsolatának emlékeiről beszámoljak. A megbízás után többször is visszapergettem az elmúlt idők számbajöhető filmkockáit, szürkülő emlékeit. A visszaemlékezés inspirálójaként egyvégtibcn immár másodszor fordulok neki Sütő András: „Anyám könnyű álmot ígér" című remek könyvének olvasására. Családi beszélgetés során feleségem emlékezetét is segítségül hívtam. Ilyen előkészület után fogtam neki a visszaemlékezés megírásának. Azon a hajnalon felzsongtak bennem az évtizedek munkájának, eseményeinek nyomai. Az emlékanyag számbavételekor szomorúan döbbentem arra, hogy ilyen nagy egyéniségnek is milyen szerény nyomot hagyott meg a feledés kegyetlen fátyla. Vigaszul csak az szolgál, hogy gazdag életútjának csak egy parányi, alig mérhető része vezetett a mi múzeumunkba. Ilyen perspektívából már becses nekünk minden apró mozzanat, amelyet az emlékezet még őriz. Nos, Ortutay Gyula első látogatása még a vallás- és közoktatásügyi miniszter korában történt. A dolog úgy esett, hogy a városnak sikerült több intézmény háborús viszonyok által megtizedelt könyvállományát egy megfelelő épületben összegyűjteni és könyvtárrá szervezni. Hej, de nagy dolog volt ez akkortájt! A jelentős kulturális eseménynek megfelelően a könyvtárt a kultuszminiszter nyitotta meg. Én pedig, hogy a könyvtáravatás napját még emlékezetesebbé tegyem, elhatároztam, hogy a múzeumban megrendezem az Orosházi Festők Kiállítását. Boldizsár István képzőművészeti főiskolai és Csáki-Maronyák József iparművészeti főiskolai tanárok szereplését könnyűszerrel biztosítottam, ám a kevésbé neves festők megnyerése már nehezebben ment. Szalók József festői pályája nagyon biztatóan indult. Tehetsége révén bekerült a képzőművészeti főiskolára, amit azonban hamarosan otthagyott. Festői pályafutásának második állomása a Nagybányai Művésztelep volt, ahol erőteljes fejlődésnek indult. Orosházára visszatérve szorgalmasan festett s az iskolai szünidők megkezdésére egy-egy talicska festményt tolt Csáki-Maronyák József szülei lakására, hogy a szünidőt ott töltő festőművésznek bemutassa. Sajnos utána ismét abbahagyta a festést és kertészetben helyezkedett el. Miután a képeit jóknak tartottam, súlyt helyeztem arra, hogy ő is szerepeljen. Kigyalogoltam a 2-3 kilométerre fekvő tanyai lakására és néhány képet a hónom alatt becipeltem a múzeumba. Sajnos a festő még a kiállítás megnyitására sem jött el. Mindezt a kitérőt csak azért tettem, mert emlékeim között kutatva, a kezemügyébe esett s jó példa arra, hogy egy kultúrmunkásnak milyen alázatosan kell szolgálni a népnevelés ügyét. Na, de térjünk vissza a megnyitásra .Még most is bizsergek, ahogy visszagondolok arra a lázas állapotra, mennyire izgultam, de nem is csoda, hiszen egy igazi miniszter látogat 67