Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével
gató uraktól", akik nem szagoltak elegendő nyomdaszagot, ezt a típusú szintézist és az így elérhető magas kvalitású tipográfiai munkát nem lehet elvárni, mégha különben nagyon jó pénzcsindlók is. A fáradt ember türelmetlen, ingerlékeny hangja uralkodott el az 1943-as (utolsó) év levelein. Ortutay segíteni akart ekkor is rajta. Félreértve egyik levelét - azaz nem érezve ki Kner hangjából az akasztófahumort - (mondjuk meg nyíltan: csakugyan kényszeredett volt is az), közre kívánt járni Szűkíts barátjánál, 11 3 hogy vegye át és adja el a Kner Kiadó megmaradt köteteit. Hosszabb kimagyarázkodás, közgazdasági elemzés lett a félrehallás eredménye. Végül egy olyan - általunk ismeretlen - szomorú levelezőlap következett, amelyre Ortutay 1944. január 17-én csak ennyit írt „igaz baráti szeretettel" üdvözölve Knert: „Lapodra csak élőszóban válaszolhatok, mert látom én, hogy a levelezés csak termőtalaja a félreértéseknek". Sajnos, ez a túl objektív, rövid és rideg megfogalmazású levélke tett pontot írásbeli kapcsolataik végére. Azt, hogy sikerült-e vajon személyesen is találkozniuk, nem tudhatjuk. Annyi lekötöttség és olyan körülményes utazási viszonyok mellett nem valószínű. Az azonban kétségtelen, hogy Ortutay a deportálás során elpusztult Kner Imre emlékét mindig az őszinte barát szeretetével őrizte. • Balázs Béla, Kner Imre egykori legkedvesebb barátja szerint „a találkozások sohasem véletlenek", s ebben igaza van. Az ember millió és millió társa mellett megy cl az életben, de azt, hogy kit (kiket) érdemesít közülük arra, hogy barátjává fogadja, már számos szubjektív szempont és közös egyéni érdek határozza meg. Vagyis szép nyelvi képpel szólva: „Ahogy a zongora egy billentyűjének megütésére a felhangok egy egész rendszere szólal meg, úgy nem véletlen a tettek, kijelentések, a puszta létezés rezonanciája sem egy zárt társadalmon belül" 11 4. Az emberi kapcsolatokban pedig a konszonancia törvénye uralkodik. Ilyen megvilágításban válnak cáfolhatatlanokká Kner Imre következő szavai: „Az én legszebb és legértékesebb barátságaim mindig közös érdekeken alapultak, ha ezek nem is a szó közvetlen üzleti értelmében vett érdekek voltak is, hanem a közös erkölcsi és szellemi érdekek... Ma az élet olyan sötét, olyan zavaros, az ember olyan egyedül és árván áll szemben a sokféle társadalmi, erkölcsi és gazdasági problémával, hogy ha nem igyekszik tájékozódni és világnézetét valahogyan megszilárdítani, akkor el van veszve. " 11 5 Ezért kereste azon kevesekkel a kapcsolatot, akik jelszavaktól és elfogultságoktól mentesen, hozzá hasonlóan látták a magyar sorsközösség problémáit, s akik képesek voltak felismeréseiket cselekvésük alapjává is tenni. Közéjük tartozónak érezte Ortutayt is. A tetteiket irányító világnézeti elvek rokonsága, a nép és a nemzet tevőleges, okos szeretete (mert szeretni „csak okosan szabad. Az egyes embert vezetheti az önző és vak szenvedély, de népét és nemzetét tisztességes és komoly ember csak úgy szeretheti, hogy aggódó és féltő szeretetével megkeresi azt, amivel csakugyan használ neki") 11 6 és sok apró egyéni tulajdonságuk hasonlósága magyarázza, hogy baráti kapcsolataikat nem kezdte ki és nem mételyezte meg történelmünk legsötétebb évtizedében sem a kételkedés és bizalmatlanság. Jó erkölcsi alapra építették. Mindkettőjükben megvoltak azok a specifikumok, amelyekkel Ortutay szerint Kner Imre megválogatta bizalmas barátait: „a kis részletek fölött is uralkodó tárgyismeret, a megalkuvás nélküli minőségi szigor és az erkölcsi felelősség szépsége". 11 7 Ezért vallhatta és vallotta tanítómesterének Kner Imrét Ortutay a gyomai Kner Múzeum avatásán 11 8 elmondott ünnepi beszédében, amelyet munkánkhoz forrásanyagként hasznosítottunk. 61
