Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével
arra, hogy kifejezzem azt, amit érzek. Én együtt állok és élek a magyar közigazgatási szerkezettel. A sorsom és szegény jó Apám kezdeményezése ide kötött ehhez a községhez, ahonnan most már elszakadni sem bírok. A könyvkiadásra és sok más kísérletre elköltött vagyonok meggyőztek arról, hogy a különleges magyar viszonyok között itt és innen mást nem lehet csinálnom, mint amit most csinálunk. Viszont az elmúlt hetek azt is bebizonyították, hogy amit csinálok, arra szükség van, azt én csinálom ebben az országban a legjobban, és éppen most, amikor egy végtelenül fontos országrész visszatérésénél nagyjelentőségű nemzeti újjászervező munkát kellett végrehajtani, valósággal hivatást töltöttem be. A magyar közigazgatási apparátus elpusztítása az én egyéni és családi pusztulásomat jelenti. A zsidótörvényt talán megússzuk, de ha innen kilendítenek, vagy ezt a mostani exisztcnciát kirántják alólunk, akkor a készülő „reform" után sem álláshoz, sem új iparengedélyhez jutni nem tudunk, egyszerűen az anyagi pusztulás várna ránk. Viszont az üzem folytatása, a kb. 60 család kenyerének biztosítása lehetetlenné teszi, hogy személyes rczcrvákról gondoskodjunk, kivándorolni pedig nem vagyok képes, sem az érzelmi, sem a lelki, morális, sem az anyagi lehetőségem nincsen meg hozzá. - Mégis fásultan nézem az egészet, nem tudok mást csinálni, mint amit már 36 esztendeje teszek: folytatom a munkámat, s legkisebb részletre is kiterjedő figyelemmel, gonddal, elmélyedéssel, szorgalommal, úgy mint máskor és mindig, - és még a hitemet sem vesztettem el. Ma is úgy látom, hogy a kötelcsségtudás, a tudás, a becsület, a gazdasági realitások szem előtt tartása, a technikai, a művészi, a szociális szempontok becsületes és őszinte szintézise az egyetlen járható út számomra. Csak úgy kívánok élni, ha ezt járhatom. És nem tudok másutt élni, csak itt. Világos tehát, ezt tisztán látom, hogy nincs hova mennem, itt kell esetleg elpusztulnom, mint a herculaneumi posztnak a hamuesőben. 8 6 Borzasztó látni, ha a nálam fajilag törzsökösebb magyarok között is akad, nemcsak a törzsökbe ojtott idegen hajtásúak között olyan, akinek az idegei nem borzolódnak, akinek életösztöne nem tiltakozik az ellen, ami történik, az, hogy hányan maradtak távol akkor, amikor szavazni kellett a zsidótörvényről, olyan szomorú, olyan lehangoló, olyan végzetes látvány, hogy kétségbe kellene esni felette. Én már csak azt hiszem, hogy a történelemnek értelme, célja van, hogy reánk itt ezer esztendeje szükség van, s ennek az elmúlt ezer esztendőnek az értelme hat tovább ma is, és fenn fog tartani bennünket akkor is, ha esetleg ma azok vannak is felül, akik ezt nem értik és nem érdemlik meg. Mélységesen meg vagyok győződve, hogy sokan vannak, és éppen a java a nemzetnek, akik látják és érzik azt, ami történik, de nem szólhatnak, s szenvednek velünk együtt. - Mint ahogy tudom, hogy vannak Németországban is nem kevesen, akik tisztán látják az örvényt, amely Németország lábai előtt feltárult, s amelynek szélén tántorog. Hiszen van kiszámítható közigazgatási igazság is, van egy fogalom, amelyet Kapitalfchllcitungnak 87 neveznek, s amit például Schacht vagy Brinckmann, vagy akár Wagemann is ismer, 88 s hogy egyiküket a napokban éppen egy szédítően magabiztos közgazdasági interpretáció 89 elhangzása után három nappal kellett teljes idegösszeroppanással szanatóriumba szállítani; azoknak, akik egy kevéssé értenek a közgazdasághoz, éppen eleget mond. Attól félek, hogy a mai német rendszer a történelmi események dialektikája alapján éppen annak a szálláscsinálója, amit a legjobban üldöz, és ez egyenesen borzalmas perspektíva. A rendszer ma egyenesen kizárja azt, hogy a társadalmi automatizmus működhessen, és alkalmazza saját hibáinak természetes és évmilliók óta működő korrektívumait. Olyan fajta infallibilitás 9 0 ez, amelyet nem is lehet szinte megmagyarázni, de amely mérhetetlen veszedelmeket hordoz magában. Az egészséges életösztön azt diktálná, hogy ezen a veszedelmes kísérleten kívül kell maradnia mindenkinek, aki csak kívül képes rajta maradni. &
