Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - SZEMLE

volna), s szívesen láttuk volna egy-két lényeges részkérdés - mint pl. az uradalom keletkezése, a Tisza-szabályozás háttere - tárgyalását is. Mindez azonban véleményünket a könyv egészével kapcsolatban nem módosítja. A kötet vitáján a szerkesztő elmondotta, hogy a monográfia óta Sándorfalva szociográfiáján dolgozik, s abban sok olyan kérdést tárgyalni fog, amelyek a monográfiában terjedelmi okokból nem kaphattak helyet. A művet kíváncsian várjuk. Nemigen készült még hasonló mély megalapozottságú szociográfia. A kötet ismertetését még ilyen rövid terjedelemben sem tarthatjuk teljesnek, ha nem emlékezünk meg a nagyon gazdag, nagy hozzáértéssel összeválogatott képanyagról. A népélet szemléltetése egészen a századfordulóig visszanyúlóan következetesnek mondható. Talán a kifejezetten történeti képeket lehetett volna még gyarapítani. (A nyersanyag a kötet vitája napján megnyitott, igen változatos kiállításon együtt volt hozzá.) A könyv szövegét nem törik meg, s a kötet forrásértékét nagyban emelik a több mint félszáz oldalas Adattárban közölt iratok és statisztikai táblázatok, valamint a nagyon változatosan összeállított folklór szemelvények. A „Sándorfalva története és népélete" a legszélesebb értelemben vett és legmaradandóbb eredményű közművelődést testesíti meg, s ezzel együtt a tudományos kutatás nagy nyeresége is. Az iránta megnyilvánuló érdeklődést mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy megjelenése után fél esztendővel az ezerötszáz példányban kiadott könyv teljesen elfogyott. A mczőkovácsházi Hunyadi János Gimnázium első negyedszázada DEÁK FERENC Előre bocsátom, hogy a címben említett negyedszázad jubileumi ünnepsége óta már több mint egy év eltelt. A jubileumra jelent meg a bevezetőből, három fejezetből és 18 képből álló, sokrétű és nagyon tartalmas Emlékkönyv is. Erről kívánok néhány gondolatban - a kortárs és a szemtanú hitelességével is - megemlékezni. Nem iskolatörténetet akarok adni. Ezt avatottabban megtették Farkas Mátyás tanár és Kovács Sándor, az iskola igazgatója. Hogy mit jelent a mezőkovácsházi járás - s közvetve Békés megye egészének - társadalmi életében a gimnázium léte, azt két megállapítással érzékeltetem. Farkas Mátyás írja: „A felszabadulás előtt járásunkban nem működött középiskola." Kovács Sándor a felnőttoktatást ismertető tanulmánya i. számú táblázatából olvashatjuk, hogy az Emlékkönyv elkészültéig közel 160 felnőtt érettségizett. Ez a tény pedig - a nappali tagozaton érettségizettek számával együtt - nemcsak menynyisegi változást jelent, hanem jelenti azt a minőségi különbséget is, aminek egy része elkallódott volna az iskola léte és a tantestület eredményes munkája nélkül. Az első fejezetben találjuk még Lendvai Klárának a történész alaposságával és szakismeretével megírt tanulmányát: „Példaképünk: Hunyadi János" címmel. Ezt írja többek között: „Az igazi nagy emberek életét nem szünteti meg a halál. Tetteik túlélik őket, példájuk követésre buzdít." Majd másutt: „Mi, a délvidék késő unokái különösen büszkén vallhatjuk magunkénak őt... Nem véletlenül választották intézményünk névadójának... Ez a név kötelez bennünket, mozgósítja ifjúságunkat: helytállásra, a mindennapok értelmes elrendezésére, internacionalizmusra, páratlan humanitásra és nagy-nagy hazaszeretetre a jövő gondjainak megoldásában." Mint szemtanú és kortárs úgy érzem, ezt valósítja meg az iskola, erről ír Kovács Sándor is a felnőttoktatást ismertető cikkében. Mert helytállást követel mindez ma isHunyad János késői unokáitól. Józsa Klára a matematikus rendszerező adataival ad számot az évfordulóig érettségiző, közel iooo tanulóról. Vele együtt mi is elmondhatjuk, hogy az iskola egykori tanulói megtalálhatók az élet minden területén. A második fejezet az Emlékkönyvön belül is emlékeket tartalmaz. Az emlékezés sorát Dr. Tóth Lajos, a gimnázium egykori - és első - igazgatója nyitja meg objektív tárgyilagossággal. Emlékezésének záró mondata pedig: „A múlt emlékezésre 525