Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével

Erre a levélre Ortutay két nappal később küldte cl válaszát, amelyben tudatta: „A vidéki felolvasóknak sohasem kell külön felutazniok hangpróbára, hanem a hangpróbát megtart­hatjuk az előadás napján is... Talán adminisztrációs tévedésből nem értesítettek erről. Másrészt, ha valaki vidéki lévén nem akar felutazni, mi mindig szívesen felolvastatjuk egyik hivatalos felolvasónkkal". 6 7 Eloszlott hát ez az aggály is, s Kner Imre azonnal reflektált is a levélre: „Béke velünk... Én, aki blankcttagyáros vagyok, tudom, hogy ennek is a blanketta az oka. Aki kitölti, megszokta, hogy ő tudja, hogy állanak a dolgok, aki pedig kapja a blankettát, az... Hát istenem! Megírtam, hogy közöljék, ráérek-e hangpróbára jelentkezni az előadás napján. Már mégis szívesebben olvasom fel magam, mert tudod, a hangsúly sem egészen mellékes. Rosszak a tapasztalataim a mások által való felolvastatással". Majd arról tudatta barátját, hogy előadása szövegét be is küldte már a Rádiónak: „Szeret­ném, ha elolvasnád, és az esetleges kifogásaidat közölnéd. Igyekeztem amennyire lehetett, egyszerűen írni, kerülvén a terminusokat, amelyekről már szegény jó Misztótfalusi Kis Miklós is megírta, hogy nem értik az emberek; s igyekeztem mennél kevesebb konkrét adatot adni, de mennél többet és mennél világosabban megmutatni a nagy összefüggésekből, amelyek az emberi munkának ezen a nálunk kevéssé ismert területén uralkodnak. Hogy hogy sikerül, az persze, más kérdés". 6 8 Nyilvánvaló, Kner világosan érezte előadásának valós értékeit. Tudta, hogy az általa kiválasztott példák egyértelműen erősítik előadása alaptételét: „A nyomdász csak szolgája a szellemnek." Elemzései is ezt tették evidenssé, hiszen ahogy leszögezte: „A művészi könyv a maga saját belső törvényei szerint épül fel, és éppen az elemek összhangja, a szerke­zet épsége és világossága, a tartalom és forma rokonságán felépülő belső egység a könyv­művészet lényege". 6 9 Az igazi nyomdásznak az a feladata, hogy ennek a törvénynek szerez­zen érvényt a könyvek megtervezése során. • Az egymással szembeni felelősségérzetnek és felelősségvállalásnak a legszebb dokumen­tumai minden kétséget kizáróan azok az 1939-ben és közvetlenül azután írt roppant őszinte politikus levelek voltak, melyekben Hitler és Mussolini háborús tevékenységét kommentálták, s hazánk és népünk külpolitikai eshetőségeit, a vészesen romló gazdasági helyzetet és annak árulkodó jegyeit ismertették egymással. Ezt a fajta levelezést az alábbi váratlan mondanivalójú Ortutay levél indította el: Budapest, 1939. 3. 18. Kedves Imrém, bármennyire is szégyelltem magam napokon keresztül, hogy sem a kedves küldeményed nem köszöntem meg, s az ígért levelet sem írtam meg: nem tudtam leülni az írógép elé. Pár nap alatt ismét megváltozott az egész világ, s kissé komikusnak éreztem volna, hogy elavult, egy-két napos hírekkel untassalak, olyan hírekkel, melyek avultságuk mellett érvényüket is vesztették. Ezekben a nehéz napokban délben két óra felé úgy támolyogtam ki Cs. Szabó barátommal 7 0 együtt a hivatalból, hogy számunkra már az Estben és az Esti Kurírban 7 1 foglaltak meghaladott jelentéseknek tetszettek. Közben hivatali rendeletből a mi bizalmas értekezletünk anyaga, ezen az értekezleten Kozma Miklós elnökölt, titkosnak minősíttetett, amúgy is hallgatnom kellene pár dologról. Nem szólva arról, hogy az eltelt idő azokat az információkat és rendelkezéseket is meghaladta kissé. Hol vagyunk már a múlt 52

Next

/
Oldalképek
Tartalom