Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TELEPÜLÉSSZERKEZET-VÁROSFEJLESZTÉS - Kiss István: A közép-békési városegyüttes kutatási kérdéseiről

Első tendenciaként a közigazgatási struktúrának folyamatban lévő és előrelátható változásai arra utalnak, hogy egyes várospárok illetőleg városegyüttesek már ma is érzékelhető problémája a jövőben még fokozottabban fog jelentkezni. Gondolok itt - egyfelől a középhegység vonalán már kialakult és kialakulóban lévő együttesekre. így a tatai medence mellett Ajka-Veszprém-Várpalota térségére, Komárom megye Duna menti agglomerációjára, a Zagyva, valamint a Sajó völgyére stb. - másfelől pedig a közép-békési városegyüttes mellett a Hajdú- illetőleg a Nagykun-hát, valamint a Duna—Tisza köze, továbbá a Duna, illetőleg a Tisza alsó szakaszainak a városaira. Második tendenciaként a társadalmi igény a közlekedési viszonyok jelentős javulásával együtt nemcsak a középfokú, hanem az alapfokú ellátásban is a szélesebben diszlokált, de alacsony minőségi szintű ellátást nyújtó formákról egyre inkább a kevésbé diszlokált, de az előbbinél magasabb minőséget, szélesebb választékot stb. nyújtó formákra tolódik át, amint erre számtalan példa található a szülészeti ellátástól kezdve az általános oktatáson keresztül a kiskereskedelmi ellátásáig. Végül harmadik tendenciaként a termelési és intézményi koncentráció és centralizáció, valamint a szükségletkielégítési folyamatok egyre bonyolultabbá válása következtében a végrehajtó funkciójú termelő és szolgáltató egységek mellett az azok működésének valamilyen előfeltételéről gondoskodó, illetőleg az egész folyamatot irányító egységek is előtérbe kerülnek. Ez utóbbiak működési területe pedig rendszerint meghaladja egy-egy város és közvetlen környékének igazgatási területét. így területi hatósugaruk általában két-három városra és azok környékeire terjed ki. Hangsúlyoznom kell, hogy nem a felsőfokú vagy a kiemelt felsőfokú funkciójú szervekről, hanem a középfokúakról, valamint az alsófokúak tevékenységével kapcsolatos kisegítő, illetve irányító funkciójú szervekről van szó, mégpedig függetlenül attól, hogy ezek saját maguk városi vagy megyei tanácsi, esetleg központi főhatósági vagy egyéb (társadalmi, szövetkezeti) felügyelet alatt állanak-e vagy sem. Ha már most abból indulunk ki, hogy fejleszteni valójában nem az ágazatokat, vagy az egyes térségeket, hanem a különböző szervezeteket fejlesztjük, aminek természetszerűleg megvannak a maguk ágazati és területi kihatásai, akkor nyilvánvaló, hogy koordinált fejlesztésről csak olyan struktúrák esetében beszélhetünk, amelyekben a különböző szervezetek egybefoghatok: vagyis a városegyüttesek egészében. Ehhez nyugodtan hozzávehetjük még azt is, hogy ezeknek a szervezeteknek nemcsak a fejlesztését, hanem mindennapi tevékenységét is koordinálni kell és így a városegyüttesekben ilyen irányú együttműködésre is szükség van. Azt hiszem, hogy az előadottakból eléggé nyilvánvaló, hogy milyen jelentőségű a városegyüttesek koordinált fejlesztését és együttműködését megalapozó kutatás más városegyüttesek hasonló problémáinak a megoldása szempontjából is. 497