Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével
látjuk a hibákat, hiányokat, s szinte teljesen meg van kötve a kezünk... Ez az oka hát a türelmetlenségemnek, s bár hiba ez, hiszem, hogy Magyarországon majdnem minden a türelmetlenségből származott, ami csak jó történt, s Tessedik 4 2 szarvasi türelmetlenkedéseitől kezdve napjainkig ez a táplálója még annak a magyar életnek, amiért Te is, én is érdemesnek véljük az életet és a munkát. (Valld be, Te is türelmetlen vagy a szónak egy teremtő, alkotó értelmében, ahogy édesapád is az volt"). Majd azzal az általunk már idézett mondattal, amelyben Kner Imre vele szemben alkalmazott hajdani kritikai megjegyzésének az igazságát ismerte el, a Hevesy-kötet modoros stílusához fűzött újabb kommentárt, és a minden tekintetben kifogástalan nyomdai termékek kiadói felelősségének az elvét tűzte barátja elé. Tény, hogy Hevesy stílusát már az 1923-ban megjelentetett három kötetes művészeti kiadvány kapcsán is több támadás érte, 4 3 (annak a kiadásáért is mindig vállalta Kner a felelősséget), sőt jelen esetben is többen voltak, akik szerint igazán nagy ember akkor lenne, ha olyan stílusa volna, mint amilyen nagyszerű fototudománya. Jogos volt tehát Ortutay bírálata is, ha stiláris megfogalmazásán a fiatalos hév enyhe túlzása érezhető is. Ezeket írta: „Ha én úgy írnék, csak egy mondatot is, mint Hevesy, abba hagynám az írást, vagy megtanulnék írni, olyan mondatot pedig, mint a nagyon Dunántúl, egyetlen írásomból sem pécézhetnéd ki, mint írod, soha, sehol. Dehát ez a rész nem is fontos, csak meg akartam ezt is mondani: ne maradjon bennem semmi. Persze, stílusváltozáson mindnyájan átestünk egynehányszor, egy sereg régi mondatom ma már én is modorosnak érzem, vagy romantikusnak is. Szóval nem kell régibb írásaimat tetemre hívnod, azokat jól ismerem én is de azért Hevesynél nagyobb hibákról: eredendő magyartalanságról van szó." A Joó Tibor gondozta Nemzeti hagyományokról szólva, azokra a több kötetes sorozatokra és gyűjteményes kötetekre hivatkozott, amelyekből Kölcsey pompás elmélkedése könnyen elolvasható 4 4. Közülük különösen az, mely a Franklin Remekírók sorozatában jelent meg, bármikor és bárhol kapható is, s ez a körülmény is az új kiadás jogossága ellen szól." „Az sem érv - folytatta Ortutay hogy egyes kiválóságok nem olvasták, és most örülnek, hogy elolvashatják. Végre is Balassitól kezdve ismét és újra kiadhatsz mindent, mert azok a kiválóságok, akik a Nemzeti hagyományokat nem ismerik, nem ismerik a magyar irodalom egy jelentősebb alkotását sem. De akkor is áll az érvem, ha csak egyetlen gyűjteményes kiadás tartalmazná ezt a tanulmányt. A Te céged, ha már kiad valamit, az valóban ritkaság, kézirati, másutt egyáltalában el nem érhető irodalmi ritkaság legyen... Mindezt... azért írtam, mert a Te nyomdádról van szó, s mert a Te nyomdád ügyét oly fontosnak érzem, mint egy nyomdáét sem Magyarországon. Ezért tartanám én példamutatónak, ha klasszikusaink hozzáférhető szövegei helyett (különben is csináltál már egy klasszikus sorozatot!) az évi egy-két ilyen extra kiadványokban még meg sem jelent, kéziratos, vagy egyéb okokból hozzáférhetetlen anyagot adnál ki. Ez is példamutatás lenne a tipográfusi példaadás mellett. Ha mint tipográfus tanítod és messzi magad mögött hagyod az állami és szubvencionált nyomdákat, miért nem fogadod el álláspontom, hogy a tartalom szempontjából is ugyanezt tedd. Ha a tipográfiai feladat elől nem térsz ki, a tartalmi résznél miért hivatkozol egyszerre arra, hogy ez az államinyomdák etc. feladata. Ha az egyik munka hősiességét, erőfeszítéseit vállalod, a másikat is kell, ami különben már sem anyagi, sem munkabéli megterhelést nem jelent. Csak jó kiválogatást, amit a jó munkatársak, barátaid minden igény nélkül vállalnának... Tehát én levelemben... nem azt kívántam, hogy Te egyedül végezd el mindazt, amit kiadóink jobb anyagi lehetőségek birtokában évtizedek óta elmulasztottak, hanem azt 48