Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - KÖZMŰVELŐDÉS - Gosztonyi János: Az anyanyelvünk ünnepén

KiteMüveiőpis Az anyanyelvek ünnepén GOSZTONYI JÁNOS Kedves Elvtársnők! Elvtársak! A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 1967-ben rendezte meg először a magyar nyelv hetet. A tizenkét évvel ezelőtti kezdet még nem sejtette, hogy itt a közművelődésnek egy kiváló formája jön létre. Az azóta eltelt évek azonban egyre több bizonyságát adták, hogy a magyar nyelv hetei az anyanyelvi ismeretterjesztésnek, az anyanyelv ápolásának semmi mással nem pótolható, új fórumát teremtették meg. A nyelvet művelők és a nyelvet „csak" használók között a közvetlen kontaktusok, az együttmunkálkodás korábban nem ismert széles távlatai nyílottak meg. A szerényen induló kezdeményezés évről évre terebélyesedett, tartalmában gazdagodott - mígnem kisugárzása országos méretűvé vált, mozgalmat eredményezett. Nem feladatom s célom sem lehet a pontos számvetés, ezt elvégzik majd a hozzáértőbbek. Az azonban bizton állítható, hogy a magyar nyelv heteinek rendezvénysorozatai nagymértékben gyarapították a tudatos nyelvművelés nemes ügyének táborát és hozzátenném: a tudatos nyelvhasználók táborát is. Talán ez utóbbi a legnagyobb eredmény, még akkor is, ha valamennyien tudjuk, hogy ezen a téren bőven akad tennivalónk. Tisztelt hallgatóim! Az emberek életük során több nyelvet megtanulhatnak. A sors azonban mindenkinek csak egyetlen édes anyanyelvet ad. Az anyanyelvnek az emberi, a társadalmi létben betöltött szerepe semmi máshoz nem hasonlítható. Csodálatosan vall erről Kosztolányi Dezső: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Ebben az egyedülvaló életben csak így nyilatkozhatom meg igazán. Naponta sokszor gondolok erre. Eppannyiszor, mint arra, hogy születtem, élek és meghalok." Az anyanyelv teszi az embert emberré, ez kapcsolja össze a társadalommal, ez alakítja ki magát a társadalmat. Ez a társadalom kezdetben csak a család, majd a szomszédok, az iskolatársak, munkatársak, ismerős és ismeretlen emberek, végül mindazok, akik ezt a nyelvet anyanyelvként beszélik. De éppen ezért, mivel az anyanyelv életünknek ilyen fontos eszköze, kell figyelmeznünk Bárczi Géza tanítására: „A nyelv mint a gondolatok és érzelmek közlésének eszköze, csak akkor tud megfelelni társadalmi hivatásának, és csak akkor tudja önmaga létét biztosítani, ha a hagyományok hűséges őrzésével párhuzamosan nagy érzékenységgel igazodik a művelődés minden rezdiiletéhez, minden kisebb-nagyobb változásához, ha az új fogalmakhoz új kifejezésmódok keletkeznek benne, ha a gondolat fejlődéséhez, finomodásához a gondolat kifejezésmódja is hozzásimul." Napjainkban a nyelvnek - mint a gondolatok és érzelmek közlése eszközének - társadalmi funkciója nagymértékben megnövekedett. A fejlett szocialista társadalom felépítése csak a dolgozó milliók tevékeny részvételével érhető el. Aktív részvételükre van szükség, nemcsak a feladatok végrehajtásában, de azok meghatározásában, a döntések meghozatalában is. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel biztosítanunk kell ezért, hogy a dolgozók egyre szélesebb köre jól használja a kultúra birtoklásának eszközét, jól forgassa a nyelv fegyverét. Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy a szakismeret és a jobbító 467