Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Baranyó Géza: A Körösvidék és a belvízkárok (1953-1975)

tornákkal, a teljes csatornasűrűségrc 6,2 km/km

2-t az út-árkokat is figyelembevéve 10 km/km

2 csatornasűrűséget kapott.

8 Igen kiélezte a helyzetet az 1970. évi rendkívüli belvíz, amikor a nagyüzemek egész sora vált veszteségessé. Eme utóbbi jelenség után belvízi helyzetünk problémáinak elemzése, a tennivalók meghatározása, a hiányosságoknak anyagi erőnkkel arányban álló pótlása: politikai és gazdasági feladattá vált. Az 1971. évi megyei pártértekezlet határozatot hozo tta belvízi hiányosságok rendezésére. A Körösvidék belvízi jellemzői A körösvidéki nagytérség határait, elhelyezkedését, 10 belvízvízrendszerét, fontosabb csatornáit és belvízátemelő szivattyútelepeit és a terepmélyedéseken csatornákon keresztül Romániából gravitációsan átfolyó belvizek vízgyűjtőjét a 6. sz. helyszínrajzon ábrázoljuk. A négy szakaszmérnökség határait az 1. sz. helyszínrajzon láthatjuk. Velük egyező területen négy Vízrendező Társulat működött (1979. január 1. óta az összevonás után 2). A nagyüzemi átszervezések, az állami főművek fejlesztését, bővítését nem hátráltatták. A korábban megépült és az újabb időkben végzett fejlesztések oda vezettek, hogy a főműveket tekintve: ez a térség vált az ország belvízmentesítési szempontjából legjobban kiépített területévé,

6 ahol megtalálhatjuk nemcsak a legszervezettebb védekező apparátust, hanem az ország stabil belvízszivattyútelcpi kapacitásának cca. %-át. A fejlődést jól mutatja az, hogy míg 1953-ban a szivattyútelepek összes vízszállítóképességc 76,24 m

3/sec volt, 1974-ben 165,59 m

3/sec értékre: 2,16-szorosára növekedett. A III. ötéves tervidőszakban megindított üzemen belüli vízrendezési munkák jelentős üteme ellenére is, az 1971, 1972, 1973. száraz évek után 1974-ben, 1975-ben, 1977-ben és 1978-ban is belvizek voltak. Ezért kérdezhetjük, hogy az alkalmazott belvízmentesítési módok, elemek, melyeket elődeinktől részben örököltünk, részben mi magunk is továbbfejlesztettünk : megfelelnek-e egyre növekvő biztonsági igényeinknek, mind a belvízvédelmi, mind a környezetvédelmi érdekeknek? Vajon elősegítik-e a terepen mozgó mezőgazdasági nagygépek biztonságos és jó minőségű munkáját, és nem utolsósorban a helyben lehullott „ingyen" vizek helyben való felhasználását? A felsorolt problémák megválaszolása annál is inkább nehéz, mert térségünkben meglevő, a vízelvezetésre és a felszínen történő átmeneti víztározásokra kiépült műveket, mint meglévőségeket kell figyelembevenni bármilyen fejlesztésnél. Ezek után nézzünk meg néhány olyan tényezőt, mely nagytérségünkben 1953-1975 között vízgazdálkodásunkat jellemezte a teljes 4108 km

2-en: A terület évenkénti (Szarvas, Békéscsaba, Túrkeve átlag) csapadékösszege 560 mm volt. A talaj felszíne alatt az első víztartó rétegben a maximális és közepes vízszintek között 187 mm csapadéknak megfelelő víztömeg tárolódik, illetve tározódott 1970-71 években. Az időszakos vízbőség miatt a területről elvitt belvizek átlagértéke 29,7 mm/év, vagyis belvízként a teljes évi átlagos csapadék 5,3%-át kellett eltávolítani. Az övgátolt legelőkön, holtágakban ideiglenesen visszatartott víz kb. 7 mm csapadékérték tárolásával egyenlő. Az öntözési és halgazdálkodási érdekből a területre hozott víz mennyisége, átlagos csapadék eloszlású évben cca. 37 mm vízoszlopnak felel meg. Vagyis: a belvizek idején eltávolított vizek helyett is, néhány hét múlva, idegenből származó vizeket kellett hozni az öntözés érdekében. Ha a Körösök sokévi vízszállítását csapadék formájában a teljes területen egyenletesen elterítettük volna, az 780 mm/év vízborítást, csapadékot tett 450