Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 1. szám - ORTUTAY GYULA (1910-1978) - Elek László: Ortutay Gyula levelezése Kner Imrével
értékeit. Világért sem akart egyoldalú kritikus lenni: határozottan elkülönítette mindig Kner Imre tipográfiai munkájának megítélését az adott művek szerzőinek, sajtó alá rendezőinek a tevékenységétől: az egyes alkotások tartalmi, stiláris, kultúrhistóriai sajátosságainak elemző értékelésétől. Ilyenkor természetesen terjedelmesebb és szenvedélyesebb hangvételű lett a levél. Két ízben támadt komolyabb vita közöttük. Egyik sem volt kapcsolatban könyvesztétikai kérdésekkel. Ortutayt ugyanis mindenekelőtt a könyv funkcióértéke, szerepének valós betöltése izgatta. Vagyis az általuk közvetített információs anyag friss értékeire, társadalmi hasznosságára figyelmezett először, s a művészi megszerkesztés, a tipográfiai tökéletesség csak másodlagosan foglalkoztatta, bármennyire szerette is a szép könyveket. Először Turóczi Trostlcr József 2 7 Gyomán megjelent munkájának (Kegyességre serkentő, szíveket vidámító, elmét mulattató Históriák és mesés fabulák - 1939) több, valóban ismert meséjét nehezményezte, majd szűk két évvel később Hevesy Iván Magyar tájak című művének stiláris pongyolaságát, továbbá Kölcsey Nemzeti hagyományok-ró\ írt értekezésének a kiadását támadta, amelyet Joó Tibor 2 8 rendezett sajtó alá. Az elsőnek írásos nyoma aligalig van, minthogy Ortutay „egynéhány megjegyezni valóját" személyesen mondta el 2 9, nem akarva azt levélre bízni. A fennmaradt reflexiókból egyértelműen kitetszik azonban, hogy nem a nyomdai munka gondosságával, hanem Kner kiadói elvével gyűlt meg a baja. Ezt igazolja a Hevesy-Kölcsey kiadványokkal kapcsolatos levelezés is, amelyet - minthogy roppant sokat árul el gondolkodásmódjukról, életkor determinálta vérmérsékletükről bővebben ismertetünk. Budapest, 1941. márc. 12. Kedves Imrém! Ne ijedj meg, hogy szép könyvküldeményedért és a Joó Tibortól tegnap megkapott könyvecskéért valamivel hosszabb levélben mondok köszönetet, mint szoktam, s ráadásul azért különösen ne haragudj meg, hogy egy-két kritikai megjegyzésem is lenne. A kritika persze, ezt már elöljáróba ide írom, nem a tipographus, hanem a szerzők munkájára vonatkozik. Te csak igazgatói minőségedben, kiadói minőségedben kerülsz vád alá. Azt is jó előre elintézem, hogy a Kölcsey is és a Hevesy is, nagyon szép könyvek, nyomdászatilag mind a kettő remek. S meg is értem, hogy ez a két annyira különböző feladat vonzott és érdekelt Téged. A Hevesy kötetben sem a fényképek ellen van kifogásom, mert azok egyenesen csodálatosak. Annál kevésbé csodálatos Hevesy stílusa, nehézkes, zavaros és főként modoros mondatai. Ilyen mondatot: „ez is nagyon Dunántúl" a legnyeglébb pesti gimnazista lány sem mond már. Biztos vagyok benne, hogy Hevesyt, akit én kitűnő szakembernek tartok, s amellett nagyon derék ember is, ilyen hibái miatt végtelenül sokan támadják majd, és ellenszenves lesz olyanok előtt is, akik bizonnyal szívesen forgatnák munkáját. Kölcsey munkájának a kiadását viszont nem értem. Ez a nevezetes és fontos tanulmány minden érdeklődő számára a legkönnyebben hozzáférhető, igen jó XX. századi kiadásai is vannak, nincs értelme, hogy pénzt ölj ilyen munkák kiadásába azért, hogy Joó Tibor kis tanulmánya megjelenhessen. Ez ugyanaz az eset, mint Turóczi meséinél volt. Akkor is megírtam, hogy ha már Te teljes önzetlenül pénzt áldozol ilyen dolgokra, akkor unikumokat, forrásértékű kiadványokat készíts. Hisz van kiadatlan anyagunk elég, vagy van nehezen hozzáférhető munka, mint a Mentség. De Kölcsey! 44
