Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - SZEMLE

készültek, számozottan. Nem maradtak el a legjobb nyomdatechnikával bíró angol, francia, német hasonló bibliofil kiadások mögött. E sorozat meg­jelentetését a magyar nemzeti könyvművészet létrehozását segíteni akaró szándék irányította. A sorozat 14 kötete hozta meg Tevan Andor szá­mára az igazi hazai és nemzetközi elismerést. Petőcz Károly tanulmánya gondot fordít Tevan egyedi kiadványainak, mikrosorozatainak jellem­zésére is (pl. háromszor tíz-tíz kötetes csoportban adta ki a Tevan-könyvtárban már szerepelt szer­zőket, de más fametszetes borítónyomással). Végül negyedik termékcsoport volt a jövedelmezőség szempontjából elsődleges fontosságú cikk, a gyógy­szerismertető és gyógyszercsomagoló-nyomtatvá­nyok. Külön kiemeljük az ezekről készült színes nyomatú montázst a könyv 94-95. oldalán. A cso­magolóanyag és az egyes gyógyszerek és forgal­mazásához szükséges propagandaanyagok gyár­tására való rátérés is igazolja Tevan sokoldalúságát: egy személyben volt kiadó, nyomdász, könyv­művész, grafikus, tipográfus és kereskedő. Popp János Tömegkönyv és bibliofília címmel két Tevan sorozat (a Tevan-könyvtár és a Tevan ama­tőr-sorozat) bibliográfiáját nyújtja. A pontos bib­liográfiai adatokon túl közli e sorozatokkal kap­csolatos egyéb könyvészeti tudnivalókat is. Elek László: Tevan Andor és Kner Imre levelezése címmel értekezik a két kiváló könyvművész, -ki­adó és tipográfus kapcsolatáról a Békés megyei Levéltárban található levelezésük alapján. A szerző választ ad arra az izgalmas kérdésre, hogy milyen volt e két nyomdász személyes kapcsolata. Bizo­nyos, hogy Tevan nehezebb helyzetben volt, mint Knerék, akik kb. két évtizeddel korábban kezdték a nyomdai munkát és a századfordulóra már a közigazgatási nyomtatványok mintagyűjteményét - s ami ezzel együttjárt, a közigazgatási hatóságok megrendeléseit - magukénak mondhatták. Ilyen körülmények között megengedhették maguknak a művészeti törekvések akár ráfizetéses érvényesí­tését is. Tevannak más megoldást kellett keresnie a művészi törekvések és a rentabilitás összeegyez­tetésére. Az üzleti és tipográfiai szempontok ará­nyainak tekintetében mutatkozó - már jelzett elvi - eltérések (konkurrenciaharc ugyanis nem volt közöttük, a gyártmányok különbözősége folytán nem is igen lehetett) fokozatosan háttérbe szorultak és a második világháború időszakára már meleg barátság fejlődött ki a Kner és Tevan csa­lád között. E folyamat részleteit mutatja be Elek László tanulmánya, amely a mondanivalót számos dokumentum publikálásával is alátámasztja. A kötet értékes melléklete a Tevan-nyomda 1926. évi betűmintakönyvéből 12 oldal; e lapokon a nagyon szép francia klasszicista Didót antikva, az ugyancsak kiegyensúlyozott duktusú Romana, az 1909-ben metszett, az akkori szecessziós tipog­ráfiai stílust is tükröző Tiemann Mediaeval, vala­mint a kéz- és gépírást utánzó betűk lenyomatait kapja kézbe az olvasó. Ez a szerencsés kis betűvá­logatás, továbbá a Tevan-nyomtatványokról ké­szült sok, részben színes kitűnő reprodukció íze­lítőt ad abból, hogy Tevan Andor a hagyományok tisztelete mellett a korszerű eszközök lehetőségeit is kiaknázta. Úgy véljük, hogy e kis kötet, amelyet Szabó Ferenc szerkesztett és a Tevan-nyomda alapításának 75. évfordulójára, a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola tanulóinak vizsgamunkájaként, a Kner nyomdával közös kiadásban, Petőcz Károly művészi tervezése szerint jelent meg, értékes hozzájárulás a Békés megyei, ezen túlmenően a hazai nyomda- és könyvkiadás történetének nagyon is szükséges korszerű feldolgozásához. 388

Next

/
Oldalképek
Tartalom