Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - SZEMLE

tuk, hogy az új kiadás - éppen azért, mert nem facsimile - nem viselheti az Amatőr Tevan-kiadás elnevezést. Maga a tervező Tcvan Andor is változtatta e könyveinek elnevezését, ezért - mérlegelve az egyszerre, a sorozatban való új megjelenést, az egységesített tervezést és szerkesztést - jutottunk arra az elhatározásra, hogy az újrakiadás Tcvan Amatőr Könyvek címmel jelenjék meg. Úgy gondoltuk, hogy ez a gyűjtőcím megfelel az új kiadásnak is, mert hiszen ez már nem Tevan-kiadás; nem sérti az eredeti Tevan-kiadást sem, mert a Tevan könyvek amatőr jellegét megfelelően kifejezi. * Vargha Balázs az Élet és Irodalom 1978. december 2-i, 48. számában Balkezes bibliofília címmel hosszasan foglalkozik az amatőrök újrakiadásával. Nagyon örülünk annak, hogy a megjelenés után alig-alig pár nappal már észrevétette qiagát a szürke sorozatunk. Anélkül, hogy vitatnám Vargha Balázs nyilvánvalóan vitatható érveit, hadd rögzítsem: szó sem volt arról, hogy mind a tizennégy kötetet kiadjuk. A kiadónak joga van meghatározni a témát, a példányszámot, az illusztrációkat és még nagyon sok egyebet. Fentebb már ismertettem, hogy milyen alkalomból született meg a mostani sorozat és miért nem lehetett tizennégy darab különféle facsimile. Egyáltalán nem akartunk hasonmásokat! Bibliofíliát - akár bibliofil jelleget hasonmás megoldás nélkül is lehet csinálni. A bibliofiljának - a hivatalos definíció szerint - az a legfőbb jellemvonása, hogy a könyvet nem csupán a tartalmáért, hanem egyéb külső tulajdonságaiért is becsüljük. Mármost ha egy kiadvány jó minőségben, gondos tervezésben, szakszerű kivitelezésben, vagyis jóval nagyobb műgonddal jelenik meg, mint az adott korszak átlaga, akkor az már bibliofiljának tekinthető. A bibliofília egyik fontos meghatározója régtől fogva a kis példányszám (meg más egyéb is, pl. első kiadások, díszkötések, illusztrációk, miniatűrök) volt. Ma viszont mindinkább kialakul a bibliofíliának az a válfaja, amelyet a modern termelőberendezések adta lehetőségek határoznak meg, így a bibliofil példányszámtartomány gyakorlatilag kiterjed a teljes elkészített mennyiségre! így inkább szép könyvekről beszélünk. Mindezért lenne „balkezes" egy jó minőségben, szöveghű kiadásban (az impresszum nem tartozik a szöveghez!), s talán korszerű tipográfiai szerkezetben elkészített nem hasonmás kiadás? Talán azért-e, mert oly sokszor megjelent mostanában a két Kisfaludy, Gvadányi, vagy Fáy András? * Az amatőrök újrakiadása - úgy vélem - mind kiadói, mind nyomdai szempontból sikeres vállalkozás volt. Kiváltképpen az az érdeme, hogy egy könyvkategóriát teremtő tervező-kiadó munkájának legértékesebb részét, az alig pár száz példányokban megjelent könyvritkaságokat készítették cl a mai piacra a kiadók. Külön ki kell emelni azt, hogy ezúttal a nyomda is részt vállalt bizonyos értelmű kiadói munkában, melyre azóta nincs lehetősége, mióta a kiadás, a kivitelezés és a terjesztés teljesen elkülönült. Kiadói sikere az, hogy az elkészítést követő három hónapon belül nem volt már könyv a terjesztők raktáraiban, s a forgalmasabb könyvesboltokban sem volt kapható. Könyvművészeti vonatkozásáról itt most hadd ne beszéljünk, csupán annyiban, hogy a közönségsiker egyik feltétele a tetszetős megjelenésiforma. A nyomdák minőségi versenyében a „Kiváló nyomdaipari termék" minősítést kapta. A nyomda sikere leginkább abban nyilvánul meg, hogy képes volt a tizenkét címből álló 170000 kötet könyvet - bizonyos kiadói munka átvételével - egy esztendőnél alig hosszabb átfutási idővel elkészíteni. Végül a nyomdászatáról híres Békés megye is gazdagabb lett egy könyvtörténettel. Mindezeken tűnődve, talán nem lesz szerénytelenség, ha Vörösmarty könyvtári gondolatait idézzük: „Ez jó mulatság, férfi munka volt!" 3 86