Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)

1979 / 3. szám - SZEMLE

Könyv Vanyarc község múltjáról LAMI ISTVÁN A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének kiadványaként jelent meg 1978-ban Manga Jánosnak, a nemrég elhunyt kiváló néprajzkutatónak tollából „Z minulosti Venarcu" (Vanyarc múltjából) című monográfiája. Ez a könyv rcsze annak a sorozatnak, amelynek I. kötete „A Magyarországi Szlovákok Néprajza" címen 1975-ben látott napvilágot, s két kötete áll kiadás alatt. Manga János, a balassagyarmati Palóc Múzeum egykori igazgatója a magyarországi szlovákok néprajzának egyik legkiválóbb ismerője volt, vanyarci kutatásait az ötvenes években végezte. A könyv bevezetőjében többek között megállapítja, hogy ez a munka a vanyarci kutatásainak csak vázlatát nyújtja, csupán tájékoztató ismereteket közöl a község újratelepítéséről, gazdasági életéről, népviseletéről, szokásairól és népdalairól. Nem tartalmazza például a termelőszövetkezetek megalakítása után bekövetkezett változásokat. A szerző levéltári anyagok, bírósági jegyzőkönyvek, urbáriumok és más források adatai alapján megállapításokat tesz a község újratelepítésére, gazdasági viszonyaira és társadalmi szerkezetére vonatkozóan. Megállapítja, hogy a vizsgált lakosság a török pusztítás után mintegy 150 évvel a 18. sz. első feléten Nógrád megye északi részéből érkezett telepesek utódai. A váci egyházmegye 1760. december 16-án készült jegyzőkönyvéből pl. kiderült, hogy a községben 600 evangélikus és 62 katolikus vallású él. Szlovákul és magyarul beszélnek. Az evangélikus vallásúak a szlovákok. Az 1798-as kanonika vizitáció szerint a község lélekszáma már 909 fő, amelyből az evangélikusok száma 656 fő, a katolikusoké 253 fő. Vagyis a nem szlovák római katolikusok száma jelentősen emelkedett. A Vanyarc lakosságának hajdani életkörülményeire utal az 1771. február 25-én kelt urbárium, amely 9 pontba foglalta a jobbágyok jogait és kötelességeit, a melléklet pedig felsorolja a földesurak, jobbágyok és zsellérek neveit. Az anyagi kultúrát illetően első helyen szerepel a ház és berendezésének leírása. A szerző megállapítja, hogy a szájhagyomány még őrzi az emlékeket az első telepesek építkezésmódjairól. Az első lakóházak fából készültek. A Veres Pálné út 41. sz. alatti ház kertjében az adatfelvételkor még istállónak használták azt a fából készült épületet, amelyet valószínűen a múlt század közepén mint lakóházat szedtek szét, és a kertben újra fölépítettek. Az idősebbek emlékeztek arra, hogy a múlt század végén Vanyarcon még volt néhány faház. A továbbiakban a szerző figyelemmel kíséri az építkezési mód változásait és azzal együtt a belső berendezés változásait. Az állattenyésztéssel és földműveléssel hiteles dokumentumok alapján a könyv harmadik fejezete foglalkozik, mégpedig a 18. század elejétől a termelőszövetkezet 1961-ben történt megalakulásáig. Rövidebb önálló fejezet szól a méhészkedésről és mészégetésről. A három részes sziráki anyakönyv feljegyzéseket és ilusztrációkat őriz a környéken élő szlovákok 18. századeleji viseletéről. Ennek segítségével a szerző áttekintést nyújt a vanyarci szlovákok népviseletéről, a kutatási időszakig bezáróan. Ezzel foglalkozik a könyv ötödik, Népviselet című fejezete. A további három fejezet a község hiedelem- és szokáshagyományairól szól. Előbb a családi, majd az évnegyedes szokásokról nyújt értékes tájékoztatást. A szerző megállapítja, hogy a közölt szokások a negyvenes évekig még elevenen éltek. Az adatfelvétel idején a fiatalabbak is ismerték a szokásokat, de már szorosan nem kötődtek hozzájuk. A könyv kilencedik fejezete az akkor 81 éves Tuska János vanyarci lakos visszaemlékezéseit tartalmazza, színes képekben beszél a község múltjáról, életmódjairól, viseletéről, a község lakóinak egymás közötti kapcsolatairól és a saját életéről. Az utolsó fejezet a község zenei életével, dalkultúrájával foglalkozik. A 19. század második felétől a századfordulóig a táncos alkalmak, mint az újév, a farsang, a hiísvét, azonkívül a lakodalmak és más családi ünnepek muzsikása, a dudás volt - szerepet a századforduló után a cigányzenekarok vették át - szerepéről is olvashatunk a könyvben. A vanyarci lakosok az adatfelvétel idején még igen gazdag dallamvilágot őriztek. Több balladájuk őrzi a törökvilág emlékeit. Az archaikus dallamok közt gyakori a katonatéma, a verbuválás. Legtöbb dallamuk a szerelemről szól, amelyeket lakodalmakban, fonókon és más összejövetelek alkalmával 376