Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky a magyar hadtörténelemről
mint a nyugati hűbéri uralkodóké: azért HómanSzckfű csak besorozza őt »a karizmatikus királyság« sablonjába... így homályosul cl a diplomata, az államférfiúi és hadvezéri lángész Szent István homlokán, hogy szinte csak apostollá, és szelíd, ártalmatlan »nyugati« utánzóvá »polgárosodjék«". 8. A Magyar Történetben ,,a németölő, - II. Konrád császár seregét megsemmisítő - Szent István, a fényes, változatlanul keleti típusú hadvezér állára német szakállt ragasztanak, s a tűzeszu nagy keleti diplomata, kinek Európára szóló szellemi méreteit olyan finom ösztönnel érezte meg Claudel Paul, - [a kitűnő francia költő, mint publicista, gyakran foglalkozott Magyarország és a Dunavölgye problémáival] - majdnem bárgyú Mikulás-figurává árjásodik Hóman Bálint kezén; a roppant államférfiú - korai tengelypolitikussá... Szent István meghamisításával mondvacsinált sorsközösséget költ két nép közé, melyek történelmi hivatásukat és vállalt szerepüket egy évezreden keresztül sohasem tudták összehangolni, legfeljebb csak megtűrni egymás mellett, vagy átmenetileg megalkudni egymással évezredes harcok kisebb-nagyobb közeiben." Mindezek alapján Bajcsy-Zsilinszky „tisztán és bizonyítva" látja „a német-magyar ún. sorsközösség őshazugságát". Mint írja, „nincs a magyar históriából és a magyar politika széles szemhatárából kicsinyesebben kirívó idétlenség, mint ez az állítólagos német-magyar sorsközösség... Várom a történetírót, aki megcáfoljon, vagy a pribéket, hogy elhurcoljon igazságaimért". 9. „Csak az eseményeket kell világosan követni és felmérni, - főleg politikailag, - hogy lássa az ember, mekkora külpolitikai tájékozatlanság a Gizella királynéra, és Wecelinre, és néhány más lézengő ritterre való hivatkozás István király külpolitikájának megítélésénél". Szent István „külpolitikája széles európai alapon és nem szomszédsági kapcsolatokon nyugodott... Mikor Szent István nem ismerte el maga fölött a császár főhatalmát, már utódai számára is kijelölte az utat: szembeszállni a német-római császárság minden keletre irányuló törekvésével. Sőt meg is küzdött ezzel a császársággal. Katonailag is teljesen pogány ősei hadászati és harcászati fölényével verte meg II. Konrád hatalmas birodalmi seregét, sőt annyira megsemmisítette, hogy Gombos Albin szerint ez volt a legnagyobb katonai csapás, amelyet a már keresztény magyarság a németekre mért az egész árpádi korszak alatt". 10. Bajcsy-Zsilinszky elsősorban „a jövő nagy erőfeszítésekre való fölkészülés" szempontjából kísérte figyelemmel, hogy Szekfű gondolkodásában is „igen jelentékeny és jótékony helyrebillenések mutatkoznak történetszemléletének politikai alapvetésében", s viszontválaszában is elismerte, hogy „a Magyar Nemzet és Professzor Uram már régen szintén ebben az irányban végeznek nagyon fontos előkészítő munkát". Legutóbbi nagyjelentőségű publicisztikai kiállása a Népszava 1941. karácsonyi számába írott cikke volt. 11. „Még a legelfogultabb külföld sem vitathatja el a magyarság óriási katonai és politikai felsőbbségét a németséggel szemben, akár a X., akár a XI. században, éppen abban a - felében pogány, másik felében keresztény - korszakban, amikor még a későbbi időknél hamisítatlanabbul érvényesülhetett, természetszerűleg, a keletről hozott katonai és politikai szellem. Ott van Wedding Georg professzor tanulmánya 1933-ból, a merseburgi csatáról, melyben kertelés nélkül ismeri el ezt a magyar középkori katonai felsőbbséget." 12. Az esetre vonatkozóan lásd Bajcsy-Zsilinszky levelezését Tasnádi-Nagy Andrással. Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára, Bajcsy-Zsilinszky irathagyatéka, 28/110. 13. A Hadik András nevét viselő 3. huszárezredhez vonult be hadnagyi rangban; az olasz majd orosz fronton harcolt; 1918-ban főhadnagyként szerelt le. 14. „A magyar politikai felsőbbséget pedig verhetetlenebb érveléssel senki meg nem bizonyíthatta a középkori német-római birodalommal szemben, mint az ifj. Andrássy Gyula, nagy történetpolitikai művében |A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai. Bp. 1901.]; de Beöthy Ákos művéből [A magyar államiság fejlődése, küzdelmei. I— III. Bp. 1900-1906.] éppúgy világosan kiolvasható e fölény bebizonyított évezredes magyar tudata, mint Szalay László történetírásából [Magyarország története. I-IV. Lipcse, 1852-1854], hogy Werbőcziről [Hármaskönyvét Id. a Corpus Iuris-ban] és a magyar Corpus Iurisról [Millcniumi kiadás, Bp. 1899. Szcrk.: Márkus Dezső] ne is beszéljünk." 15. A „régebbi és magyarabb szellemű" történetírásra hivatkozik, amellyel azonban hadtörténelmi vonatkozásban szintén nein elégedett: „Fájdalom, ez a katonai fölényünk semmiképpen sem domborodik kellőképpen elő még legkiválóbb történetíróink műveiben sem, mert hiszen azok régebben többnyire katolikus papok, püspökök, szerzetesek, újabban politikusok, jogászok és tanárok, kiknek katonai érdeklődésük és képzettségük bizony általában vajmi hiányos. Még Szalay László történetírásából sem domborodik ki kellőképpen évszázados katonai fölényünk, szinte megszakítatlanul az árpádi korszak alatt, szemben a nagyobb és népesebb, de ziláltabb és katonailag mindig nehézkesebb és tehetségtelenebb német-római birodalommal. Andrássy Gyula ragyogó történetpolitikai főművében szintén elhanyagolja kissé a katonai tényeket és szempontokat, de annál élesebben és tisztábban emeli ki a politikaiakat és diplomáciaiakat." 16. „A Magyar Történet módszerének egyik legkirívóbb vonása a túlzott némettisztelct és a minden adandó alkalommal hangsúlyozott alkalmazkodás készsége és öröme a német világ szemléletében, a szinte holdszerű kerengés a német nap körül". 17. „A diplomatizáló szándék, az állampolitikának lekicsinylése, a diplomáciai történetnek németes elcsaládiasítása, a történelem eredendő politikai rugóinak tudatos elhanyagolása, katonai történetünknek inkább a nyugati együgyű ún. lovagi hadviselés javára való pártossága az őseredeti és felsőbbrendű magyar katonai készségekkel és formákkal szemben, az egyházi szempontok túlhangsúlyozása, a jogtörténet félreállítása, a szomszédos német nyugattal 348
