Békési Élet, 1979 (14. évfolyam)
1979 / 3. szám - TÉNYEK, DOKUMENTUMOK, EMLÉKEK - Tilkovszky Loránt: Bajcsy-Zsilinszky a magyar hadtörténelemről
S miként a hun birodalomnak Attila halálával való összezsugorodása és keletre szorulása után még évszázadokkal is elevenen élt a hun katonai fölény sugallata Bizánc falai között, hun fegyverek és ruházat divatjában s hun tábornokok nagy keletjében, akként ifjította meg a magyar katonai szellem belső hódító ereje egy már-már végkép eltűnő állam politikai romjai alól Európa és a világ harcászatát és teremtette meg szövetséges és ellenséges országokban a nagyjelentőségre jutó könnyű lovasságot, valójában az egyetlen értelmes fajtáját a lovasságnak. Még a kor legnagyobb hadvezérének, Nagy Frigyesnek lovas tábornokai is azon versenyeztek, hogy katonai magatartásban, még külsőségekben is, minél jobban hasonlítsanak a magyarokhoz. Milyen keserves dolog, hogy ezt a XVIII. századbeli nemzetközi katonai rangunkat nem tudtuk megőrizni mostanáig, pedig a mai gépesítés harcászata és formái egyetlen népnek ősi katonai hagyományaival és beidegzettségeivel sem tartanak olyan szoros rokonságot, mint a magyar lovassággal. A páncélozás se tévesszen meg senkit, mert a gyorsaság a döntő harcászati és hadászati elem. h) Aztán még egyszer, a szabadságharcban tündökölt föl szemkápráztató módon a magyar katonai géniusz Görgeynek egy és más botlásai ellenére is fényes és eredeti s mélyen magyar stílusú és beidegzettségű hadvezéri egyéniségében s a honvédség hadi tetteiben. 4 6 Hova lehetett volna fejleszteni ezt a roppant teljesítményekből és egy nagy hadvezér varázsló szavára újból megújhodott és magasra szárnyalt magyar katonai őserőt, ha Ugrón Gábor 4 7 szelleme jut vele alkotó szerephez a kiegyezési korszak második felében, s ha a magyar államférfiak, meg a kicsinyes és ostoba, kispolgári szellemű bécsi politika fölérték volna ésszel ennek jelentőségét az egész kettősmonarchia javára, és még idejében megteremtették volna az önálló magyar hadsereget! Egy ilyen önálló magyar hadsereg a maga nagy öntudatában és önbizalmában, önmagában való zártságában, ha egészséges és magyar szellemű tiszti kiválasztással, nem pedig sok évtizedes magyarellenes kontraszelekció során, szabadon fejlődhet, nemzedékeket nevelhet s érvényesülhet: 1918-ban nem következett volna be a szégyenletes katonai összeomlás. De az osztrák—magyar hadsereg keretei között csak tcngett-lengett a magyar katonai szellem, ezredek szűk körében húzódott meg s ott is szinte csak pinceéletet élhetett. A magyarság megfelelő érvényesülése híján osztrák irodista és sivár beamterszellem terpeszkedett a hadseregben, 4 8 idétlen beamteres toronysapka torzította el a magyar tiszt fejét, s a tábornoki harmonikanadrágban szimbolizálódott az a mérhetetlen kisstílűség és nevetségesség, mely igazi tisztelet helyett csak csöndes derűt fakasztott a legjobb magyarság lelkéből a maga idegcnlelkű hadserege iránt. Katonailag, magyar szempontból, mélységes hanyatlás belső bizonytalanságával sodródtunk bele a világháborúba, s nem is futhattuk ki, már csak azért sem - és mi minden másért még! - a magyarság igazi katonai formáit i) És most itt állunk félig-meddig benne egy új világháborúban, 4 9 ugyanolyan elhalványodott magyar katonai és politikai célokkal, mint ahogy az első világháborúba beletaszigáltattuk magunkat. S ha ez alatt a húsz esztendő alatt sem emelkedett ki az évezredes magyar katonai szellem az összeomlás beteg igézetéből a maga természetes szellemi és művészi pompájára úgy, ahogy kellett volna, úgy, ahogy természetes volna, hát vajon kifelejthetjiik-e a hátráltató okok közül azt az egyik legfontosabbat, hogy éppen erre a korszakra sikerült új történetíróinknak „átértékelniük" a magyar históriát ennek az őseredeti magyar katonai szellemnek rovására, annak elhomályosítására ? 346
